A COVID-19-ben szenvedőknél gyakori tünet a fáradtság, mely a gyógyulást követően akár hosszú hónapokig is fennállhat, leginkább a nőket és a depresszióban szenvedő betegeket érintve. A krónikus fáradtság szindróma jelentősen rontja az életminőséget és késlelteti a munkába való visszatérés idejét.
Az ízlelés-és szaglászavar és a légszomj mellett a fáradtság az egyik leggyakoribb tünet a SARS-CoV-2 által okozott fertőzésben szenvedő betegeknél. Néhány tünet (például izomfájdalom, depresszió, állandó fáradtságérzet) azonban a COVID-19-ből való felépülést követően is több hónapig is fennmarad. A gyógyulás utáni közép- és hosszútávú tünetek közül a leggyakoribb a krónikus fáradtság szindróma, vagyis a 6 hónapnál hosszabb ideig tartó, meghatározható ok nélküli tartós fáradtságérzet.
Egy tavaly novemberben publikált kutatás eredményei szerint a vizsgálatban részt vevő, a COVID-19-ből felépült emberek 50 százaléka nem érezte magát teljes egészében egészségesnek annak ellenére, hogy orvosi szempontból gyógyultak voltak. A fertőzés súlyosságától függetlenül csaknem egyharmaduk nem tudott újra munkába állni a poszt-vírusos fáradtság szindróma miatt. Ez különösen aggasztó, tudva azt, hogy a munkába való visszatérés a gyógyulást követő négy hét múlva ajánlott. A vizsgálatból az is kiderült, hogy leginkább a nőket érintette, illetve gyakrabban alakult ki a depresszióban szenvedő betegeknél.
A kutatók szerint minden SARS-CoV-2-vel fertőzött betegnél szükség lesz a fáradtság teszttel történő kiszűrésére, amit nehezít, hogy hiányzik a specifikus immunmarker. A krónikus fáradtság szindróma kezelésében a kognitív viselkedésterápiának és a rendszeres, gyakori testmozgásnak van kiemelkedő szerepe.
