Tabu, tabu, tabu! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen udvariatlanság ilyesmiről kérdezősködni.
Nagy valószínűséggel mindenki találkozott már olyan kíváncsi kérdésekkel, amire nem létezett megfelelő válasz, vagy ha igen, akkor azt nem volt túl egyszerű kimondani. Nők millióit kérdezik rendszeresen családalapítási terveikről, nem csak családi, baráti körben, hanem akár állásinterjún is, vagy mi több, teljesen idegenek néhány percnyi ismeretség után. Ezt a témát pedig sokan úgy kezelik, mint a pénzt és a vallást, azaz, nem illik róla kérdezgetni, pláne akkor nem, ha nem vagyunk felkészülve a válaszra.
Miért nincs gyereke egy felnőtt nőnek?
Nagyjából ötféle válasz létezhet erre a kérdésre:
- Még nem áll készen rá.
- Nem lehet.
- Egyedülálló.
- Nem akar.
- Csak.
Mindenkinek megvan a saját válasza, a saját érve, de attól még nem akarja sem egy szóban, sem tíz mondatban kifejteni. Persze, ha szeretné, senki nem akadályozza meg, viszont, ha senki sem kérdezné meg tőle a kissé illetlennek számító kérdést, akkor nem is lenne kötelezve a magyarázkodásra.
Aki úgy dönt, hogy tudatosan nem vállal gyermeket, sajnos gyakran megkapja, hogy önző, pedig ez egy személyes döntés és senkinek nincs joga bírálni. Mivel gyakran megbélyegzik a tudatosan gyermektelen nőket, még kevésbé beszélnek szívesen a döntésükről és terveikről.
Annak, akinek nem lehet, kifejezetten fájó lehet a kérdés. Sosem tudhatjuk, hogy egy ilyen esetbe trafálunk-e bele ártatlannak szánt, mégis bántó kérdésünkkel. Egy ilyen szomorú válaszra aztán nehéz mit mondani, valószínűleg a legjobb, ha egyszerűen elnézést kérünk az illetlen kérdésért vagy a jövőben felhagynunk ennek a kérdésnek a feltevésével.
Aki szeretne gyereket, de még nincs meg hozzá a megfelelő apuka, azaz egyedülálló, annak sem egyszerű mások elé odaállni és bevallani, hogy nagyon vágyik egy gyerekre és valaki mutasson be neki egy férfit, akivel összeillenek, boldogan élnek és még gyerekük is lehet.
Vannak olyan esetek is, amikor egy nő még gyermektelen, de nem tervez örökre így maradni, csupán későbbre tolta a várandósság idejét. Elég gyakori, hogy az ismerősök, rokonok elkezdik sürgetni és azt mondják, megértik a döntését, hogy egyelőre nem a gyereknevelés a prioritás, de azért csak jó volna már. Ez pont annyira sértően hat, mint a kérdés.
Így hát mi a legegyszerűbb? Ha senki nem kérdezi meg mástól, pláne nem vádlón, hogy miért nincs gyermeke, egyszerűen csak elfogadja, hogy nincs, aztán később vagy lesz vagy nem.
