A pandémia miatt sok munkáltató átállt az otthoni munkavégzésre. Van, aki szereti, de van, aki nem tud megbarátkozni azzal, hogy nincs elhatárolva a munka és a magánélet.
Akiknek bevált a home office, azok általában azt mondják, hogy maguk oszthatják be az idejüket, nem érzik a főnök vizslató tekintetét, bármikor bedobhatnak közben egy mosást vagy levihetik a kutyát és nem kell utazgatniuk. Akiknek viszont elegük van belőle, azzal érvelnek, hogy összefolyik a napjuk, nincsenek meg az éles határok, sosem érzik azt, hogy vége lenne a munkának, mert jön egy pittyenés és máris újra a számítógép elé kell ülni. Ráadásul az otthon kényelme megtévesztő, kevesebbet mozognak, vannak a szabad levegőn.
Ha néha elegünk van az otthoni munkavégzésből, íme néhány ötlet, amivel elviselhetőbbé tehetjük!
-
Építsünk ki egy rutint és ragaszkodjunk hozzá! Magunk számára is meghúzhatjuk a határokat: készítsünk egy táblát, amit ki is tudunk tenni, osszuk fel idősávokra és rendeljük hozzá a teendőket. Ha pedig végeztünk, valóban fejezzük be a munkát!
-
Legyenek szünetek, pihenők is a napirendben. Ragaszkodjunk a friss levegőhöz, a sétákhoz is!
-
Ne tűzzünk ki irreális célokat! A home office nem azért van, hogy megmutassuk, polip módjára tudunk egyszerre dolgozni, háztartást vezetni és a gyerekkel tanulni. Tartsuk meg a határokat, ne akarjunk lehetetlen célokat elérni, haladjunk kis lépésekben.
-
Fontos, hogy legyen egy munkasarok. A lényeg, hogy fizikailag is határoljuk el magunkat a lakás többi részétől, és ott csak dolgozzunk! A zavaró tényezőket pedig próbáljuk minél inkább kiiktatni.
-
Legyünk türelmesek magunkhoz és ne akarjunk mindent egyszerre megcsinálni!
A home office-nak kétségkívül sok látszólagos előnye van, de kutatások igazolják, hogy mentálisan és lelkileg megterhelő lehet. A távmunka nem egyenlő azzal, hogy bezárkózunk testileg és lelkileg! Amennyire az egészségünk engedi, maradjunk szabadok, motiváltak, mert nem túlélni kell ezt sem, hanem megélni.
