A C-vitamin daganatellenes tulajdonságaival és a palliatív ellátásban való lehetséges alkalmazásával kapcsolatos klinikai kutatásokat több mint 50 éve végzik.
Mivel bebizonyosodott, hogy a C-vitamin beadási útja befolyásolhatja annak biológiai hozzáférhetőségét és lehetséges rákellenes tulajdonságait, a kutatók jobban érdeklődnek az intravénásan alkalmazott C-vitamin iránt. A laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a daganatok ellen hatékony plazmakoncentráció csak az intravénás C-vitamin beadása után érhető el, váltja ki citotoxikus hatását a gyorsan növekvő rosszindulatú sejtekre. Ezek az eredmények összhangban voltak az állatkísérletek eredményeivel is, ahol a nagy dózisú C-vitamin injekciók gátolták a tumor növekedését és meghosszabbították a laboratóriumi állatok túlélését.
A 2000-es években végzett felmérés adatai szerint a C-vitamin használata gyakori a természetgyógyász orvosok körében, akik leginkább a rákos megbetegedés, a fertőzés és a fáradtság miatt alkalmazzák. Az előrehaladott stádiumú daganatos betegek palliatív szakorvosokhoz intézett leggyakoribb kérése is a nagy dózisú C-vitamin, melynek rákellenes és a kemoterápiával összefüggő toxicitások és fáradtságcsökkentő hatékonyságára szolgáló szerekként tekintenek.
Mivel azonban az előrehaladott stádiumú daganatos betegeknél nem végeztek kontrollcsoportos klinikai vizsgálatokat a nagy dózisú, intravénásan beadott C-vitamint hatékonyságáról, a placebo hatást nem lehet kizárni. Mindazonáltal a palliatív ellátásban alkalmazva javítja az életminőséget és csökkenti a rákkal kapcsolatos tüneteket, például a fáradtságot és a csontfájdalmat.
