A kábítószerfüggőség a nem megfelelő egészségmagatartással függ össze, ezért a legfontosabb feladat annak javulásának elősegítése és a támogató környezet kialakítása.
A kábítószernek minősül minden olyan gyógyászati felhasználással nem rendelkező természetes vagy mesterséges anyag vagy vegyületcsoport, amely a központi idegrendszer működésének befolyásolása révén alkalmas a tudatállapot, a viselkedés vagy az érzékelés módosítására, megváltoztatására; szerepel az Egységes Kábítószer Egyezmény (New York, 1961. március 30.) és a pszichotróp anyagokról szóló egyezmény (Bécs, 1971. február 21.) mellékleteiben.
A kábítószerek rövid távú hatásai (pozitív vagy negatív élmények) egyetlen adag bevétele után is jelentkeznek, de néhány óra elteltével már el is múlnak. A kábítószerek tartós és rendszeres fogyasztása kizárólag negatív következményekkel jár: a használt drog típusától, dózisától és a fogyasztás módjától függően jellegzetes pszichés (például hallucináció, érzékcsalódás, túlérzékenység, levertség), magatartásbeli (például zárkózottság, munkahely elvesztése, családi és baráti kapcsolatok megromlása) és testi tünetek (például orrfolyás, állandó szipogás, szájszárazság, étvágytalanság, szűk vagy tág pupillák, fényérzékenység, az intravénás szerhasználók körében kis kiterjedésű véraláfutások, vérrel is terjedő fertőző betegségek) lépnek fel. A terhesség ideje alatt fogyasztott kábítószerek megnövelik a spontán vetélés, a koraszülés, az alacsony születési súly és a fejlődési rendellenességek kockázatát, valamint a későbbiekben memóriaproblémákat és gyermekkori hiperaktivitást okozhatnak.
