Mivel a tartósan "kibillent" párkapcsolati szerepek nem járnak hangos konfliktusokkal, nehezebben azonosíthatók.

Egy párkapcsolatban természetes a támasznyújtás, egymás támogatása, óvása egészen addig, amíg egyenlőség van a felek között és nem billen ki egyik irányba sem a mérleg nyelve. Amikor azonban hosszútávon az egyik fél válik a támogatóvá, a másik fél pedig a támogatottá, kialakul a mérgező szülő-gyermek felállás a párkapcsolatban.

Melyek a jelei?

  • a fontosabb döntések általában a szülő szerepben lévő félre hárulnak, míg partnere próbálja kihúzni magát a felelősség alól

  • szexualitás terén elhidegülés figyelhető meg, hiszen tudat alatt mindkét félben munkálkodik a szülő és gyermek szerepek közötti szexuális összeférhetetlenség

  • egy folyamatos nevelgető, terelgető attitűd alakul ki az anyáskodó/apáskodó félben

  • amennyiben már közös gyermekek is vannak, a gyermek szerepben lévő felet nem számít kompetens felnőttnek, rá is a gyermekekre vonatkozó "szabályok" érvényesek

párkapcsolat anyáskodás apáskodás
Forrás: freepik.com

Mi lehet a megoldás?

Legfontosabb a rendellenes működés felismerése. Miután ez megtörtént, tudatosan lehet változtatni a kialakult szokásainkon. Beszéljük meg társunkkal a személyes igényeinket és közösen keressünk rá megoldást, semmiképp se hibáztassuk egymást. Az önvizsgálat is nélkülözhetetlen ilyen esetekben. Fontos, hogy rájöjjünk, mi motivál minket bizonyos szerepek betöltésére. Vajon gyermekkori mintát utánozunk vagy esetleg így érezzük magunkat erősnek és nélkülözhetetlennek?

Borítókép forrása: freepik.com