Ha úgy érezzük, felgyülemlett a stressz, érdemes pszichológushoz fordulni, de mégis hogyan keressük meg a megfelelő szakembert?
Kétféle ember létezik, amikor arról van szó, hogy pszichológussal dolgozzunk. Vannak azok, akik azt gondolják, hogy pszichológushoz csak akkor megyünk, ha valami “elromlott fejben”, és egyfajta büszkeségként élik meg, hogy ők bizony pszichológus segítsége nélkül oldják meg a problémáikat.
Ez nagyjából megegyezik a szomszéd János bácsi logikájával, aki büszke volt arra, hogy a két kezével építette fel a házat, nem kellett hozzá ács vagy kőműves, ő megoldott egyedül mindent. Persze János bácsi háza minden évben beázott, de hát már nem olyan minőségűek a cserepek mint régen, mert kispórolják belőle az anyagot. A csempe is elkezdett lepotyogni a falról pár éve, de hát ő nem tehet róla, hogy ilyen silány minőségben gyártanak már csemperagasztót. János bácsi házában télen meleg van, nyáron hideg, van víz és villany, az a lényeg. Közben meg omladozik a ház.
Népszerű vicc, hogy míg szüleink, nagyszüleink így gondolkodtak a pszichológusról, mondván, hogy “úgyis csak belén beszéli azt, amit ő gondol helyesnek”, ma már megfordult a kocka. Amíg nagyszüleink szégyentől félrevonulva, suttogva mondták el egymásnak, hogy Ilona jár “valami szakemberhez”, ma már egy baráti kávézás közben, hangos nevetésekkel kísérve osztjuk meg egymással a terápiás élményeinket mondván, hogy “nem fogjátok elhinni mi volt a terápián!”.
Ennek több oka is van. Egyrészt bárki, aki legalább pár hónapig dolgozott jó terapeutával (hiszen mint minden szakmában itt is vannak jó és rossz szakemberek) tudja, hogy a pszichológus sosem erőlteti rád a gondolatait, maximum kérdez.
Másrészt az utóbbi években nagyon sok figyelem fordult a mentális egészségre, különösen a járvány kitörése után. Társadalomként kezdünk ráébredni arra, hogy a nap végén mindannyian ugyanazt az utat próbáljuk végigjárni, hogy mindannyian a gyermekkori traumáinkat szeretnénk feldolgozni és hogy valójában senki sem tudja, hogyan kell élni az életet. Az elmúlt pár évtizedben mintha rádöbbentünk volna, hogy nem csak mi vagyunk elveszett kisgyerekek egy zajos világban, hanem mindenki más is. Ettől a felismeréstől aztán egy kicsit megengedőbbek, megbocsátóbbak lettünk magunkkal, és ezáltal másokkal is.
De mit tegyünk akkor, ha elhatároztuk, hogy szeretnénk pszichológussal dolgozni? Hogyan találjuk meg a megfelelő szakembert?
Ha választottunk már személyi edzőt, akkor van összehasonlítási alapunk. Kezdésnek érdemes nagyjából belőni, hogy mi az, amivel a leginkább szeretnénk foglalkozni. Fontos, hogy ha változnak a célok, nyugodtan válthatunk pszichológust, sőt a legtöbb szakember szívesen segít is másik kollégát keresni, ha úgy érezzük, hogy nem megfelelő a jelenlegi. Tehát a kérdés az, hogy most mi a legfontosabb, és keressünk olyat, aki erre a területre specializálódott. Ez lehet a szüleinkkel való kapcsolat, karrier, stressz, párkapcsolat, rossz szokások, bármi.
A pszichológus feladata, hogy egy biztonságos környezetet alakítson ki arra, hogy megfogalmazzuk azt, ami bennünk van. Fontos, hogy rendkívül nyersnek, és őszintének kell lennünk magunkkal, különben nem tud segíteni. Ha nem érezzük a kémiát, érdemes tovább keresgélni. Van akinél az első találkozónál egyértelmű lesz, hogy jó a kémia, van ahol négy-öt találkozó után derül ki, hogy valami hiányzik. Ez teljesen normális.
A legtöbb pszichológus célja, hogy létrehozza ezt a biztonságos környezetet, tehát ha úgy érezzük, hogy bármilyen okból nem megy, mert a bajsza emlékeztet a középiskolai testnevelés tanárra, vagy mert a stílusa túl merev, vagy épp túl barátságos, kérjük meg, hogy ajánljon mást. Ne féljünk attól, hogy megbántjuk a másikat, hiszen az ortopéd szakorvos sem sértődik meg, ha kiderül, hogy nem a lábunk lilult be, csak rosszul látunk ezért ajánlást kérünk egy jó szemészhez.
