Ha nagy a tüdőrák kockázata, a szakértők javasolják az évente egy alkalommal történő tüdőszűrő vizsgálatot. De vajon ennek vannak-e kockázatai?
Milyen esetekben javasolt a tüdőszűrés?
Az alábbi esetekben ajánlott az évenkénti tüdőszűrő vizsgálat:
- 50 és 80 év közötti életkor
- legalább 20 „csomagév” cigarettát szívott el (a napi elszívott csomagok számát meg kell szorozni a „dohányzott” idővel, tehát például 20 csomagév esetében vagy naponta egy csomag cigarettát szívott el 20 év alatt vagy napi két csomag cigarettát szívott 10 évig)
- jelenlegi dohányzás vagy az elmúlt 15 évben leszokott a dohányzásról.
Mennyire hatékony a szűrés?
A szűrővizsgálatokon részt vevő páciensek csak kis részénél diagnosztizálják a tüdődaganatot, vagyis 300 betegből körülbelül egynél. Ez kevésnek tűnhet, de a szűrési hatékonysága nagyjából ugyanolyan vagy jobb, mint az emlőrák és a vastagbélrák szűrés esetében.
Van-e potenciális kockázata?
Két fő kockázata lehet a tüdőszűrésnek:
- A röntgenfelvétel során néha látható egy kis folt (úgynevezett csomó), de ezek 95 százaléka általában csak egy jóindulatú, kisméretű heg a tüdőben, amelyekről szűrés nélkül soha nem tudtunk volna. Ez szorongásra és aggodalomra ad okot, emellett további vizsgálatokra (például biposzia és szövettani vizsgálat) is szükség lehet a tüdőrák kizárása miatt.
- A röntgenberendezés kis dózisú sugárzást bocsájt ki. A szűrés évente egy alkalommal javasolt, a dózisok azonban összeadódnak. Jelenleg nem ismert, hogy az évek során ez milyen hatással van az egészségre, de nagyon kicsi a kockázata annak, hogy ez daganatos megbetegedést okozzon.
A szűrés előnyei felülmúlják a kockázatokat?
A szűrések előnyei még mindig felülmúlják a minimális kockázatok hátrányait. A tüdőrák korai szakaszában nincsenek tünetek, így szűrés nélkül a legtöbb betegnél már csak akkor derül ki, ha nagyméretű, áttéteket okoz vagy a gyógyulás esélye már alacsony. A tüdőrákos betegek körülbelül 80 százalékánál van esély arra, hogy 5 évvel később még életben maradjanak, amennyiben az első stádiumban diagnosztizálják és kezelik őket. A tüdődaganatos embereknek azonban csak körülbelül a 16 százalékát diagnosztizálják még a rák terjedése előtt. Nagyobb méretű és áttétet okozó tüdődaganatok esetében az ötéves túlélési arány csak körülbelül 4 százalék.