Napjainkban az emberek ismét belehalnak olyan fertőzésekbe, amelyeket az antibiotikumokra rezisztens baktériumok okoznak.
Már olyan baktériumok is vannak, amelyekre az antibiotikum közül csak egy-kettő hatékony („kiterjesztett” rezisztenciájú baktérium) (például Neisseria gonorrhoeae) vagy – a legrosszabb esetben - egy sem („pánrezisztens” baktérium) (például Mycobacterium tuberculosis). Az antibiotikumokra rezisztens baktériumok ugyanolyan fertőzéseket okoznak, mint az antibiotikumra érzékenyek, viszont a betegeknek hosszabb időt kell kórházban tölteniük, jelentősen megemelkednek az egészségügyi kiadások, valamint romlanak a halálozási arányok. Észak-Amerikában és Európában évente kb. 50 000 ember hal meg olyan fertőzésben, melyre nincs hatásos antibiotikum. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a rezisztens kórokozók évente 700 000 halálesetért felelősek világszerte. Ez a szám 2050-ig évi 10 000 000-ra is emelkedhet.
Hogyan jutottunk el idáig?
A baktériumok természetes rezisztenciája normális biológiai folyamat, de a szerzett rezisztencia „felgyorsítása” emberi hiba. A human gyógyászatban az antibiotikumok felhasználásának mennyisége alacsony, felhasználás módja azonban nem megfelelő és gyakran indokolatlan (például vírusos légúti megbetegedések “kezelése”, receptmentesség).
Az antibiotikumokat a legnagyobb mennyiségben (kb. 80%) a nagyüzemi állattenyésztés során használják, de nem gyógyászati célból. A legtöbb húsért tenyésztett állat naponta kap antibiotikumot, hogy hízzon és védve legyen az iparszerű állattartás hatásaitól (például extrém mértékű túlzsúfoltság). A kiszelektálódott rezisztens baktériumok az üzemekből kijutva az élővizekbe, a porba, illetve a levágott állatok húsának elfogyasztásakor a szervezetünkbe kerülnek.
