Az egyre hosszabb ideig élő idősebb felnőttek növekvő száma miatt feltétlenül meg kell találni a megoldásokat a testet legyengítő betegség megelőzésére és kezelésére.
A szarkopénia, vagyis az életkorral összefüggő mozgásszervi hanyatlás világszerte a 60 év feletti idősek körülbelül 6-19 százalékát érinti. A szarkopéniában szenvedőknél fokozottabb az elesések és a törések gyakorisága, az életminőség csökkenése, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi megbetegedések és a kognitív károsodások kockázata. A szarkopénia kockázata függ az életkortól, az életkörülményektől és a már meglévő krónikus betegségektől.
Jelenleg nincsenek hatékony gyógyszerek a szarkopénia kezelésére. A mozgásszervi rehabilitáció kihívást jelent, mivel sok beteg képtelen fizikai tevékenységet folytatni a mozgáshoz szükséges eszközök, a szociális támogatás és a testmozgás önmotivációjának hiánya miatt. Egyedül az étrend egy olyan módosítható életmódbeli tényező, amely fontos szerepet játszhat a szarkopénia megelőzésében és kezelésében. Például a nagyobb fehérjebevitellel javítható az izomtömeg és az erő, mivel a fehérje olyan alapvető fontosságú makroelem, mely a normális testi funkciók fenntartását biztosítja minden életkorban.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által jelenleg ajánlott napi adagja a felnőttek számára 0,8 gramm/testtömeg-kilogramm, ami nem elegendő az idősebb felnőttek szarkopéniájának leküzdésére. A legfrissebb bizonyítékok szerint a napi 1,2–1,5 gramm/testtömeg-kilogramm fehérjebevitel - megfelelő testmozgással kombinálva - előnyösebb az izomtömeg és erő idősödéssel összefüggő csökkenésének megelőzésében, az egészségi állapot javításában és a korai halálozás kockázatának csökkentésében. Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték van arra, hogy az étrendi fehérje magasabb adagja előnyös az idősebb felnőttek számára, ennek az étrendi célnak az elérése számos akadályba ütközik, például a társadalmi elszigeteltség, az étvágyhiány és az esetleges rágási problémák miatt. Ezen kívül a fehérje növeli a jóllakottság érzését, így emiatt az idősebb felnőttek kevésbé biztosítják a fehérjeszükségletüket a teltségérzet és az étkezés kihagyása miatt. Ezért kritikus fontosságú azon fenntartható, tápanyagban gazdag fehérjeforrások biztosítása, amelyek maximálisan növelik az izomtömeget és az erőt, csökkentve ezáltal a szarkopénia kialakulásának kockázatát ebben a veszélyeztetett korcsoportban.
A szakértők azt javasolják, hogy az ajánlásoknak az elegendő teljes fehérje napi fogyasztására kell irányulniuk, különösen az alultápláltságra hajlamos idősek esetében, étkezési fehérje vagy leucin kiegészítés révén. További kutatások szükségesek a különféle fehérjeforrások izomegészségre gyakorolt hatásának értékelésére, különös hangsúlyt fektetve a kevésbé vizsgált növényi fehérjékre, mint például a borsó-, kukorica-, burgonya-, kender- vagy rizsfehérje.
