A ketamin érzéstelenítő, nyugtató és fájdalomcsillapító szer, melyet számos betegség (például krónikus fájdalom, szorongás, depresszió) kezelésére alkalmaznak.
Mi a különbség a tipikus és az atipikus depresszió között?
A tipikus depresszió gyakori tünetei a fogyás, az alvás- és étvágycsökkenés, valamint a hangulati reaktivitás hiánya. Utóbbi azt a képességet jelenti, hogy a pozitív eseményekre (például bókot vagy vonzó állásajánlatot kapunk) adott válaszként átmenetileg jobban érezzük magunkat.
A tipikus depresszióval ellentétben az atipikus depressziót a hangulati reaktivitáson túl a sok alvás, a fokozott étvágy és a súlygyarapodás, valamint az elutasító érzékenység jellemzi. Neve ellenére az atipikus depresszió korántsem atipikus, a fentebb írt viselkedés a depresszió meglehetősen gyakori tünete. Az atipikus depresszió kifejezés az 1950-es évek végén került használatra, amikor a pszichiáterek észrevették, hogy egyes depressziós betegeknél a triciklikus antidepresszánsok nem voltak hatásosak. Ezeknek a betegeknek a depressziója különbözött a tipikus depressziótól (állandó szomorúság), ezért ezt a típust atipikusnak nevezték el.
A ketamin depresszióra gyakorolt hatásának vizsgálata
Park és munkatársai azt vizsgálták, hogy a ketamin hatékony-e mind a tipikus, mind az atipikus depressziós tünetek enyhítésében.
A minta 68 betegből állt, akik részt vettek a ketamin depresszió kezelésére vonatkozó hatékonysági klinikai vizsgálatok egyikében. A kutatók olyan résztvevőket választottak, akiknek legalább közepesen súlyos depressziója volt és akik depressziója nem reagált egy vagy több antidepresszáns gyógyszerre.
A tipikus depresszió mérésére a kutatók öt elemet alkalmaztak: látszólagos szomorúság, belső feszültség, lazaság, érzésképtelenség és pesszimista gondolatok. Az atipikus tünetek mérésénél az elemek között szerepelt a súlygyarapodás, a fokozott étvágy, a szénhidrát utáni vágy, a hiperszomnia vagy túl sok alvás, a fáradtság, stb.
A vizsgálat eredménye szerint a ketamin infúzió gyorsan enyhítette a tüneteket mind a tipikus, mind pedig az atipikus depresszió esetén azoknál a betegeknél is, akik kezelés-rezisztens depresszióban szenvedtek.
