Hasonló idegpályákat használ miattuk az agyunk, mint a gyerek-szülő kapcsolatnál, nem véletlen hát pozitív hatásuk.
Természetesen egy macska is jó hatással van a gazdájára, mivel azonban a kutyákat már évezredekkel ezelőtt háziasítottuk, sokkal könnyebb őket arra tréningezni, hogy a társaink legyenek. A koronavírus-járvány okozta lezárások alatt egyre több ember háztartása gazdagodott kutyussal, és ez nem véletlen.
Marion Janner mentálhigiénés szakértő (és állatbarát) szerint a kutyák egy sor leckére megtanítanak minket, mivel szeretetük feltétel nélküli. Nem érdekli őket sem a rasszunk, sem a ruhaméretünk, sem az önéletrajzunk, sem pedig a horoszkópunk. Ennek a szeretetnek az egyszerűsége és a mélysége folytonos örömforrás, és akkor még nem is ejtettünk szót a sétáltatásuk fizikai és a többi kutyatulajdonossal való csevegés szociális hatásairól.
A gyerekeket felelősségtudatra és önzetlenségre tanítják, és sajnos néha arra is, hogy hogyan birkózzanak meg egy szerettük halálának tényével.
A The Guardian cikke példaként hozza fel azt az esetet, amikor egy férfi egészsége hanyatlani kezdett annak hatására, hogy túl sokat dolgozott és éjszakákba nyúlóan túlórázott. Terápia és munkahelyváltás után lett csak jobban, ezek mellett pedig volt még egy tényező, ami segítette őt abban, hogy helyrejöjjön: menhelyről örökbefogadott kutyájuk, Maria. A sétáltatásának köszönhető szabad levegő, az, hogy összegömbölyödik mellette a kanapén, és az, ahogyan az eb aggódva figyelte gazdája arcát, vajon minden rendben van-e, mind-mind hozzásegítették ahhoz, hogy javuljon az állapota.
Miért hatnak így ránk a kutyák?
Az egyik fontos elem az a "social recognition"-nek vagyis társadalmi felismerésnek nevezett folyamat, ami azt takarja, ahogyan egy másik személy (vagy épp állat) számunkra fontossá és jelentőssé válik.
Az utóbbi időben lett csak egyértemű, miért fontos ez a felismerés. Nélküle nem tudunk kapcsolati hálót létrehozni, a háló nélkül pedig magányossá, elszigeltetté válunk. A lelki egészség romlása pedig a testre is kihat. Ezt akadályozhatja meg egy kutya, hiszen amikor velük foglalkozunk, valójában kicsit saját magunkkal is törődünk.
A kapcsolat, ami egy kutya és gazdája között alakul ki, hasonló ahhoz, ami egy csecsemőt összeköt az édesanyjával. Meg Daley Olmert kutató szerint azért vagyunk hajlamosak a gyerekeinkként tekinteni a házikedvenceinkre, és néha úgy is hívni őket, mert idegi szinten ugyanazt a reakciót váltják ki belőlünk, mint amit az édesanya érez újszülöttjére tekintve: "Az enyém!".
A már említett felismerési folyamat azonban nem egyértelmű válasz a kérdésre, hiába tudják a tudósok, hogy nagyjából hol megy ez végbe az agyban. A hiányzó láncszem egy hormon, az oxitocin lehet, ami fontos szerepet játszik a gyerekszülésben és a spermiumok mozgásában, ezenkívül társas viselkedéseinkben is, úgy mint a párkapcsolat, anya-gyermek viszony és a háziállat-gazdi viszony.
Hogyan is segítenek végsősoron?
- csökkentik a stresszt és a szorongást
- segítenek a depresszió és a magány leküzdésében
- keretet és rendszert adnak napjainknak, ami hosszútávon is pozitív hatással van ránk
- a velük való játék közben dopamin és szerotonin termelődik, melyek boldogsághormonok, és
- ez a játék fizikailag is jó hatással van ránk, plusz a mozgástól még a kedvünk is jobb lesz
- a háziállat-tulajdonosoknak alacsonyabb koleszterinszintjük és a vérnyomásuk
- egy kutya szemébe nézni felér bármilyen kedélyjavító gyógyszer szedésével
- a 65 év feletti gazdik 30%-al kevesebbszer kell, hogy orvoshoz menjenek, mint azon kortársaik, akiknek nincs házikedvencük.
A fentiek miatt alkalmaznak például terápiás kutyákat egyes kórházakban és börtönökben is.
