Vannak, akik minden reggel emlékeznek az álmaikra, míg mások csak ritkán emlékeznek azokra. Mi magyarázza a különbségeket?
Egy kísérlet során a kutatók két csoportot vontak be a résztvevők közé: azokat, akik gyakran emlékeztek álmaikra, és azokat, akik ritkán emlékeztek azokra. A vizsgálatban a PET nevű szkennelési technikával a résztvevők agyi aktivitását vizsgálták ébren és alvás közben.
A magas „álomfelidézőkben” két agyterület volt aktívabb a gyors szemmozgásos (REM) alvás során, amikor a legélénkebb és legemlékezetesebb álmaink fordulnak elő: a temporoparietális csomópont és a mediális prefrontális kéreg a frontális lebenyben.
Mit jelent tehát, hogy nagyobb volt az aktivitás ezeken a területeken?
A kutatók kínáltak néhány lehetséges értelmezést. Talán ezek az agyi különbségek magukról az álmokról tükröznek valamit. Különösen azt mutathatják meg, hogy azok, akik gyakrabban emlékeznek álmaikra, általában izgalmasabb álmokat látnak. A szerzők egy másik magyarázata az, hogy azok, akik gyakrabban emlékeznek az álmaikra, nagyobb valószínűséggel ébrednek fel éjszaka, ami lehetővé teszi számukra, hogy emlékezetbe kódolják álmaikat (mivel az emlékezet általában „ki van kapcsolva” alvás közben).
Természetesen ezek a magyarázatok nem zárják ki egymást. Előfordulhat, hogy az érdekesebb álmok is nagyobb valószínűséggel ébresztik fel az embert, így az álmai még inkább felidéződnek másnap reggel.
Ezek a magyarázatok összhangban állnak azokkal a bizonyítékokkal, amelyek szerint a REM-álmok nagyobb valószínűséggel maradnak meg az emlékezetünkben, mint a nem REM-mélyalvás alatti álmok. Míg az álmodást általában a REM alvással azonosítjuk, valójában bármilyen alvási szakaszban álmodhatunk. De a REM-álmaink általában élénkebbek, bizarrabbak és lebilincselőbbek, míg az alvás más szakaszaiban az álmok hétköznapibbak. Valószínűbb, hogy nem csak azért emlékezünk a REM-álmokra, mert furcsábbak és izgalmasabbak, hanem azért is, mert nagyobb valószínűséggel ébredünk fel egy REM-stádium után, mint a mélyalvás után.
