A szódafüggőség nem kívánt súlygyarapodáshoz, 2-es típusú cukorbetegséghez, zsírmájhoz, fogászati problémákhoz, csontgyengüléshez, szívbetegségekhez és depresszióhoz is vezethet.
Szóda alatt ne a buborékos ásványvízre, vagy a régi hagyományos szikvízre gondoljunk, hanem a cukros üdítőitalokra. Szódának minősül az angolszász nyelvterületeken minden szénsavas limonádé, jaffa, kóla, fanta, sprite és egyéb ilyen ital. Ezekben a közös tényező a cukor, vagyis a szódafüggőség alapja a cukor utáni vágyunk. A szóda koffeint, nátriumot és mesterséges édesítőszereket is tartalmazhat, melyek mind-mind elősegítik a függőség kialakulását.
A szódafüggőséget is az élelmiszer függőségek közé sorolhatjuk, bár orvosi értelemben nincs ilyen betegség. Hasonló, mint a csokoládé függőség, és hasonló mintán is alapszik. Kutatások bizonyítják, hogy gyakran nassol az ember, ha alapvetően szomjas. Vagyis ahelyett, hogy a szomjúságunkat csillapítanánk, eszünk valamit. Ennek pedig jelentős hatása van a szervezetünkre nézve.
A függőség jele az állandó sóvárgás, a vágy, az olyan kijelentések, mint „a csapvizet nem szeretem, nincs is íze”, az ingerültség vagy a dekoncentráció. A szódák cukortartalma megnöveli a vércukorszintet, majd amikor az csökken az inzulin hatására, újraindul a késztetés. A cukor tehát nagyon alattomos és komoly függőséget okozhat, akárcsak a drogok. Hasonló érzetet is vált ki az agyban.
Az édesítőszeres üdítők valamivel jobbak cukros társaiknál, de megállapították, hogy ezek is kiválthatnak inzulinválaszt a vérben, ami azért nem jó, mert ott valójában nincs cukor, így az inzulin "felhalmozódhat". Tehát bánjunk óvatosan ezekkel is! Igyunk minél több ásványvizet, főzzünk egy jó fekete-, zöld-, fehér- vagy gyümölcsteát, amit ízesítsünk citrommal és mézzel, majd hűtsük le!
