Számos -biotikum utótagú kifejezés bukkant fel az utóbbi években, és valamennyi kapcsolatban van a normál baktériumflórával.
„Ha békét akarsz, háborúra készülj!”
"Si vis pacem, para bellum" - állapította meg Flavius Vegetius Renatus a 4. századi római - manapság úgy mondanánk - katonai szakíró Epitoma rei militaris (A hadtudomány foglalata) című négy kötetes hadászati munkájában. Mi, emberek, saját testünkben is kisebbségben vagyunk a velünk együtt élő - többnyire velünk szemben barátságos - baktériumokkal. A határainkon túl (testünkön kívül) viszont folyamatosan állomásoznak olyan seregek, amik akár támadást is intézhetnének ellenünk (a történelemben sem példátlan a népesség egy részének felkelése).
Az erőszakkal szemben milyen reagálást válasszunk? Csak két választásunk lehet. Az egyik a krisztusi tanítás szerint odatartani másik arcunkat is, ha az egyiket megütötték. És az ősibb, az ótestamentumi: szemet szemért, sőt már azelőtt visszaütni nekik, hogy meg mertek volna támadni! Mert a támadás a legjobb védekezés. Ki melyiket választja, döntse el maga. De fertőzésekkel szemben csakis az egyik válasz lehet helyes.
A nulladik védelmi vonal
Ilyenről nem ír a szakirodalom. A megelőző csapások katonai gyakorlatának átvételével - ha fenyegetve érzi magát az ember - a környezetében tömegpusztító csapások sorozatát hajtja végre a feltételezett ellenség, a mikróbák sokasága ellen. Az még hagyján, ha tisztálkodik. Ennek elhanyagolása lehet divat, de kellemes semmiképpen. De erre is igaz, ami minden másra: a jóból is megárt a sok! Tartsuk rendben környezetünket is, igen! A tisztaság fél egészség - nem lehet tagadni a mondás igazságát.
Viszont a szokásos tisztító és tisztálkodó szerek helyett mennyire indokolt a fertőtlenítő készítmények használata? Rendben van, ha agresszív antibakteriális (például klórtartalmú) szerekkel tartjuk tisztán a WC kagylót, a mosogatót, a konyhai munkaasztalt, járványos időben gondoskodunk a lakás levegőjének csíramentesítéséről, de mi indokolja ezt ott, ahol a baktériumok természetes jelenléte semmilyen veszélyt nem jelent? És mint ami oly sokszor, ebben az esetben is igaz: ami felesleges, az bizony többnyire ártalmas. Mert a fertőtlenítő szerekkel szemben is kifejlődik a baktériumok ellenállása (rezisztencia), főleg ha azokat nem a kellő töménységben (azaz a kelleténél jobban hígítva) és nem a szükséges behatási időt betartva használják. És ha az ilyen rezisztens baktériumok bekerülnek mondjuk egy kórházi környezetbe, ott már nagyon súlyos fertőzések, járványok okozói lesznek az ott ápolt, legyengült szervezetű betegek esetében.
Első védelmi vonal
A kívülről induló baktériumok a külső, a táplálékkal lenyeltek a belső testfelületeken (a belek, a tápcsatorna falán) érintkeznek először a testünkkel. Itt a szervezet három módon igyekszik megvédeni magát. Az első a fizikai védelem, a felszínek épsége. Ha mechanikai sérülések vannak rajta, akár apró repedések, azon lehetséges az idegen mikróbák behatolása. A túlzott tisztálkodástól a bőr kiszárad, megrepedezik, ami ezt elősegíti. Érdemes az eltávolított zsiradékot testápolókkal pótolni!
Kémiai védelmet jelentenek a bőr és a nyálkahártyák mirigyeinek váladékai, a természetes pH, amik megváltozása szintén elősegíti a fertőzéseket.
És biológiai védelmet jelent a mikrobiom, az egészséges baktériumflóra. Ha ez ép, KITÖLTI A számára adott életteret, kiszorítja az ott megjelenő idegen baktériumokat, ezzel fokozza a szervezet ellenálló képességét fertőzésekkel szemben.
Pro, pre, poszt, meta, szin ...
Számos -biotikum utótagú fogalom, új kifejezés bukkant fel az utóbbi években, és valamennyi kapcsolatban van a normál baktériumflórával. Probiotikumnak nevezik azokat a baktérium- és gombatörzseket, amik hosszabb rövidebb ideig megtelepedhetnek testünkben, erre az időre pótolva a saját baktériumaink esetleges hiányát, amit antibiotikum alkalmazás vagy valamely intim kozmetikai beavatkozás hozott létre, majd lassan kikopnak a szervezetből, visszaadva a helyet a közben regenerálódó saját flórának.
A posztbiotikumok (vagy metabiotikumok) a probiotikumok működése során termelődő, belőlük felszabaduló enzimek, anyagcsere-termékek, amik bizonyos probiotikum-hatásokat (gyulladáscsökkentő, koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentő, antioxidáns) képesek kiváltani, így külön, étrend-kiegészítőként is adhatók.
Prebiotikumnak azokat az anyagokat nevezik, amiket a baktériumaink (elsősorban a bélben élők) tápanyagként hasznosítanak, de az ember számára nem jelentik többletenergia bevitelét. Ilyen például az inulin vagy a burgonyakeményítő, amit ha hagyunk a főzővízben kihűlni, olyan molekulaformát vesz fel, amit az ember nem, a bélben élő baktériumok viszont képesek emészteni.
A szinbiotikumok a probiotikumok és a prebiotikumok együttesét jelentik.
Tehát óvjuk, tápláljuk a saját „jó” baktériumainkat és óvakodjunk az idegenektől. Készüljünk fel arra, ha megtámadnak, meg tudjuk magunkat védeni tőlük! Ami az immunrendszerünk feladata lesz. Ha felkészítjük rá ...
