Akár magzatkorban, akár a későbbi évek során fejlődött ki, a szaglás hiánya soha nem kapott különösebb figyelmet - legalábbis a COVID-19 járvány kezdetéig.
A szaglásvesztés a COVID-19 egyik leggyakoribb mellékhatása. Míg a legtöbb koronavírussal fertőzött betegnél „helyreáll” a szaglás, néhány esetben a szagláskárosodás, más néven anozmia maradandó.
Az úgynevezett „szerzett” szaglásvesztés fő okai a különböző légúti vírusok (például a náthát okozó rhinovírus vagy az új koronavírus). A szaglás rövid távú elvesztése általában az orrdugulás következménye, mivel a gyulladásban lévő, duzzadt nyálkahártyák miatt a szagok egyszerűen nem jutnak el az orr magasabb részein lévő szagreceptorokhoz.
Egy objektív szagtesztet alkalmazó kutatás során megállapították, hogy a COVID-19 betegek 15%-ánál tapasztalható szagvesztés több mint 60 napig, és kevesebb, mint 5%-uk esetében hat hónapnál hosszabb ideig.
A vírus okozta felső légúti fertőzés, a krónikus orrmelléküreg-gyulladás, az idősödés, a Parkinson-kór, az orrot ért trauma és némelyik veleszületett szaglásvesztés esetében a szteroid tartalmú tabletták vagy a helyileg alkalmazott orrcseppek is hatásosak lehetnek. A közelmúltban elkezdődött annak vizsgálata is, hogy az omega-3 zsírsavak és egyéb étrend-kiegészítők fogyasztása miként segítheti a szaglás mielőbbi helyreállítását.
A COVID-19 miatti szaglásvesztés terápiájának hatékony módszere lehet az úgynevezett szaglási tréning, amely egy biztonságos, mellékhatások nélküli, „önvezérelt” kezelési lehetőség. Ahogy vannak elsődleges színek (piros, kék és sárga), úgy vannak elsődleges szagok is, és mindegyiknek van egy megfelelő példája: virágos (rózsa), gyümölcsös (citrom), aromás (szegfűszeg vagy levendula) és gyantás (eukaliptusz). A tréning során a beteget arra kérik, hogy sorban minden illatot, általában olaj vagy illatpálca formájában, tegyen az orra alá és mélyen lélegezze be 15-20 másodpercig. Amíg belélegzi, szándékosan megpróbálnak emlékezni arra, hogy például milyen a rózsák illata. A páciens vizuális képpel is segíti az orrát a szaglása helyreállításában. A gyakorlat napi kétszer-háromszori ismétlésével lehetséges, hogy a betegek tartósan javítsák a szaglásukat, bizonyos esetekben helyileg alkalmazott szteroid tartalmú szerekkel kiegészítve.
