A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, vagyis ADHD egy neuropszichiátriai tünetegyüttes, melyet sokszor elintézünk azzal, hogy "rossz" vagy "eleven" a gyerek - pedig nem kellene.
Ez a tünetegyüttes gyermekkortól kezdve egész életén át elkíséri az érintettet. Okait ma is kutatják a tudósok - annyi bizonyos, hogy genetikai alapja van. A diagnózis felállításához neuropszichiáter szükséges, illetve az, hogy a következőkben felsorolt tünetek a gyermek 12 éves kora előtt legalább fél éven keresztül folyamatosan fennállnak, méghozzá olyan mértékben, hogy megnehezítik az életet a különböző területeken. A világon manapság a gyerekek 3-6%-át érinti az ADHD, többnyire fiúkat, és a diagnosztizált betegek körülbelül 60%-ánál a tünetek felnőttként is gondokat okoznak.
Tünetek
Három fő tünet megjelenése esetén beszélhetünk ADHD-ról (ez az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kifejezés rövidítése). Az ezzel élő emberek nagyrészének viselkedésében mindhárom jelen van, de olyanokat is diagnosztizáltak már, melyeknél az egyik tünet jóval hangsúlyosabb, mint a másik kettő. Ezek alapján három típusú ADHD-t különböztetünk meg
Hiperaktivitás
A legfeltűnőbb tünet mind közül a hiperaktivitás, és emiatt sokan az egész betegséget ezzel azonosítják. A hiperaktivitással élő "nem tud nyugton ülni", mindig babrál valamivel, vagy mozgatja a lábát, mindig "pörög", nem szereti a monoton, rutinszerű dolgokat, szinte mindig el kell foglalnia magát valamivel, nehezen lazul el, általában verbálisan is hiperaktív.
Figyelemzavar
Nehezére esik folyamatosan koncentrálni, figyelni valamire, gondolatai könnyen elkalandoznak, mentálisan sem kitartó, ezért gyakran halogat.
Impulzivitás
A problémák az önkontrolljában fejeződnek ki - sokszor nem gondolkozik beszéd vagy cselekvés előtt, a mértéktartással is problémái vannak. Könnyen válik dühössé, agresszívvá, és gyakran szakít félbe másokat beszédével.
Ha mindhárom tünet jelen van, akkor kombinált típusú figyelemhiányos hiperaktivitás zavarról beszélhetünk, másik típusa az ADD (Attention Deficit Disorder), hivatalosan ADHD döntően figyelemzavarral, a harmadik típus pedig az ADHD döntően hiperaktivitással és impulzitivással.
Fontos leszögezni, hogy mivel az ADHD egy neurológiai betegség, ezért nem "gyógyítható" neveléssel, fenyítéssel. Nem a szülő hibája, hogy "rossz" a gyereke, hiszen a probléma nem a nevelésben gyökerezik. Lányok is ugyanúgy lehetnek ADHD-sak, mint fiúk, csak előbbieknél a figyelemzavar jellemzőbb tünet, mint a hiperaktivitás, ezért marad sok esetben diagnosztizálatlanul. Ez a zavar nincs kihatással a szellemi képességekre, ezért ne kezeljük értelmi fogyatékosságként.
Kezelésében a gyógyszeres és a pszichoszociális terápia együttesen alkalmazandó, ez a kettő érheti el a legnagyobb mértékű javulást.
