A legtöbb ember egyszerűen megpróbál nem túl sokat enni. Az evészavarokkal küzdők számára azonban nehezebb megküzdeni ezzel a kihívással.
Ez nagyobb probléma, mint gondolnánk, a világon több millió ember szenved evészavarban (anorexia nervosa, bulimia nervosa, falási zavar, stb.) - korosztálytól és nemtől függetlenül.
Emiatt érdemes tudni, hogyan reagáljon, ha azt gyanítja, hogy valaki, akit szeret, kerüli az ételt vagy gyorsan lefogyott, és esetleg étkezési zavara van.
Mik az evészavar jelei?
Súlycsökkenést észlelhet, de a legtöbb étkezési zavarban szenvedő személy nagyjából normális testalkatú vagy enyhén túlsúlyos. A szakemberek által még nem teljesen értett okok miatt a viselkedés kicsúszik az irányítás alól, és a fiatalt egyre jobban lefoglalja a testkép, a testsúly és az „egészséges” táplálkozás, ami végül teljesen átveszi az „irányítást”.
Mikor mutatkoznak általában az evészavar jelei?
Bármelyik életkorban előfordul, de az étkezési zavarok jellemzően a serdülőkorban kezdődnek. Azok esetében, akiknél ezt a rendellenességet életük későbbi szakaszában diagnosztizálják, gyakran előfordul, hogy a múltban aggodalmaik voltak a testképükkel, az egészséges táplálkozással, az intenzív testmozgással vagy a jojó diétával kapcsolatban.
Mik a kockázati tényezők?
Az anorexia és a bulimia esetében a legnagyobb kockázati tényező a fogyókúra. A genetika is szerepet játszik – például ikerpárok esetében a második ikernél nagyobb valószínűséggel alakul ki étkezési zavar. A szorongásos zavarok is gyakoribbak az étkezési zavarokkal küzdő családokban. Továbbá a stressz is jelentős kockázati tényező. Bár minden embernél más a kiváltó ok, az evészavarok gyakran egy hétköznapi diéta iránti vágyból indulnak ki – a megjelenés vagy az egészség javítása érdekében.
Ha azt gyanítja, hogy egy családtagjának étkezési zavara van, beszéljen-e vele?
Az étkezési zavar súlyos állapot, így jobb erről beszélni, mint nem. Ez azonban attól függhet, hogy az étkezési zavar mikor kezdődött. Sokkal könnyebb észrevenni a problémát, ha valaki középiskolás vagy otthon él. A beszélgetés során az aggodalom kifejezése jobban működik, mint a vádaskodás vagy a viccelődés („Aggódom amiatt, hogy túl szélsőséges vagy az edzés és a diéta terén, és ez akár étkezési zavar is lehet. Elvihetünk egy szakemberhez?”, nem pedig: „Evészavarod van – tudom”/ „Bárcsak lenne egy kis anorexiám”). Ne feledje, hogy ezek a rendellenességek terhet jelentenek az érintettek számára, és sok szorongást okoznak.
