A szülőség teljes embert és maximális odafigyelést igényelne, de a mai világban nagyon nehéz a koncentráció.
Rengeteg szülő érzi és véli úgy, hogy a mai felgyorsult világban képtelenek kellő figyelmet fordítani gyerekükre, mert lavíroznak a munka, a család és a párjuk, a szülői teendők és esetleg az énidejük között. Jó esetben a szülő észreveszi, hogy minőségileg elhanyagolja gyerekét, rosszabb esetben fel sem tűnik neki, hogy testben ott van, de gondolatban nem.
Megvannak a következményei ennek a digitális elhanyagolásnak, hiszen az anyagi ellátás sosem fog felérni az érzelmi biztonsággal és azzal, amikor egy gyerek bármit megbeszélhet az anyukájával vagy apukájával.
Hogyan javíthatunk szétszórtságunkon és irányíthatjuk a figyelmet minőségben is gyerekünkre?
-
Nemcsak a gyerek telefonozási idejét kell korlátok közé szorítani, hanem a sajátunkat is! Igenis legyenek időszakok, amikor kikapcsoljuk, eltesszük és csak a jelenben létezünk. Kevés az esély, hogy olyan dolog történik, ami tényleg fontosabb, mint a gyerekünkkel töltött idő!
-
Készítsünk listákat! Az első legyen egy reális lista azokról a dolgokról, amelyeket aznap mindenképp meg kell tenni. A másodiknak a hosszú távú célokat kell kiemelnie. Ha minden így van megszervezve, láthatjuk, hogy mit kell elvégezni, és mkor, és nem aggasztanak majd a gondolatok, hogy valamit elfelejtünk.
-
Használjunk jegyzetfüzetet. A gyerek így egyrészt látja, hogy nem csak digitálisan lehet létezni, másrészt a valóban fontos dolgokra tudjuk magunkat figyelmeztetni és nem kell a telefonon lógnunk.
-
Helyezkedjünk tudatosan a jelenbe, legyünk ott, ne robotpilóta módban legyünk szülők. A gyerek érzi, mikor valójában csak egy test van vele, de az elme nem. És erre rosszul is reagálnak, akár dacolhatnak is. Sokkal könnyebb egy olyan gyerekkel együttműködni, aki valóban azt érzi, hogy figyelnek rá.
-
Mindig adjunk magunknak egy kis szünetet, én-időt. Fel kell töltődnünk ahhoz, hogy maximálisan tudjunk koncentrálni az életünk 1-1 területére. Gondoljunk lehetőségként a nagyszülőkre, barátokra, a házastársra, egy másik gyerek szülőjére, a bébiszitterre vagy egy segítőcsoportra, aki pár órára belép, hogy a gyereket felügyelje. Addig pedig mi kikapcsolódhatunk.
-
Nincs tökéletes szülő. Elég jó szülőnek lenni, nem kell tökéletesnek! És pláne legyen rendben az értékrendünk. Ahogy fentebb írtuk, az nem tökéletes gondoskodás, hogy mindent (a felesleges, sőt káros dolgokat is) megadunk neki, nem hagyjuk unatkozni, elárasztjuk hamis ingerekkel.
Egy jó szülő beszélget, figyel és meghallgat, tanácsot ad, de nem ítélkezik, együtt játszik, érdeklődik, jelen van.
