A mediterrán étrend számos előnyét ismerjük már, ezúttal a gyulladásos folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálták cukorbetegekben.

Egy vizsgálat során a résztvevőknek (akik mind 2-es típusú cukorbetegek voltak) 12 hétig kellett a mediterrán étrend szerint étkezniük, majd utána visszatérek a szokásos étrendjükhöz. A vizsgálat során - többek között – a vérplazma citrus bioflavonoid szintjeit és a gyulladások, valamint az oxidatív stressz biomarker szintjeit is elemezték a kutatók.

A cukorbetegségre jellemző hiperglikémia fő okai közt tartjuk számon az inzulinrezisztenciát, az oxidatív stresszt és a gyulladásos folyamatokat. A bioflavonoidok elsősorban a magas antioxidáns, gyulladásgátló hatásukról ismertek.

vérkép bioflavonoid mediterrán diéta citokinek
Forrás: pexels.com

 

A mediterrán diétán a kutatók a klasszikus, „krétai” mediterrán diétát értették. A résztvevők az étrend 70%-át készen megkapták: tradicionális főtt ételek, rengeteg zöldség, saláta (olívaolajjal és citromlével), teljeskiőrlésű gabonák, olíva, aszalt gyümölcsök és magvak szerepeltek a menüben. Javasolt volt a számukra ezen felül napi 3 adag gyümölcs elfogyasztása, különös tekintettel a citrusfélékre, amelyek kiemelten gazdagok bioflavonoidokban és polifenolokban.

A kiindulási ponthoz képest a 12 hetes mediterrán diéta alatt egyértelműen emelkedett a vérben a citrus bioflavonoidok szintje (pontosabban a naringin, hesperitin and hesperidin) és ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a gyulladások kialakulásában szerepet játszó citokinek mennyisége is 49%-kal. Az oxidatív stressz egyik markere, a 8-hydroxy-2′-deoxygenáz (8-OHdG) szintje is 32%-kal csökkent.

A résztvevő cukorbetegek profiljában a kedvezően alakuló gyulladásos paraméterek valószínűleg a megemelt citrus bioflavonoid bevitelnek köszönhetők, ami része a hagyományos mediterrán étrendnek. Mindezek a kedvező hatások nem jellemzőek más diéták esetében.

Borítókép forrása: pexels.com
 
Neked ajánljuk

A stressz a barátunk és az ellenségünk is lehet (x)

A túlélésünket szolgálja, nagyobb teljesítményre sarkallhat, de tönkre is tehet bennünket, ha túl sok van belőle. Létezik-e jó stressz, vagy mindenképpen káros? Hogyan küzdjünk meg azzal, ha túl sok a feszültség és kifáradunk a nyomasztó elvárások, szoros határidők és a hétköznapi bosszúságok miatt?