A cukorbetegség esetén kiemelkedő szerep jut a vércukorszint mérésének. A cukorbetegség krónikus állapot, de általában életmódváltozásokkal, gyógyszerekkel jól kezelhető.

A cukorbetegség kezelésének fő célja a glukózszintnek a céltartományban tartása. A glukózszint ellenőrzése az egyik legjobb módja annak, hogy megtudd, mennyire hatékony a cukorbetegség kezelése. A glukózt ujjbegyből vett minta és egy glukózmérő segítségével, vagy esetleg folyamatos glukózmonitorozási (CGM) eszközzel lehet ellenőrizni. A CGM-eszközök használata nőtt, különösen azok számára, akik inzulinpumpát vagy napi többszöri inzulininjekciót alkalmaznak.

A kezelőorvos rendszeresen vérvizsgálatot javasolhat, vércukorszint és a HgbA1C ellenőrzéséhez. A HgbA1C átfogó képet ad arról, mennyire jók a vércukorszintek, mivel az elmúlt két-három hónap átlagos vércukorszintjét méri. Azonban a cukorbetegség hatékony kezelése és a kezelési megközelítés szükség esetén való módosítása érdekében gyakran szükség lehet a vércukorszint naponta történő ellenőrzésére is. A követendő pontos menetrend számos tényezőtől függ.

A vércukorszintet alapvetően két módon lehet elvégezni: vércukorszintmérés (BGM), és folyamatos vércukormonitorozás (CGM).

A BGM-hez az ujjbegyből vérmintát kell venni, majd egy vércukormérővel lehet meghatározni a vércukorszintet.

A CGM-rendszerek egy szenzort használnak a bőr alatt, a vércukorszint mérésére. A szenzor egy transzmitterhez van csatlakoztatva, amelyet a bőrre helyeznek, és egy tapasszal rögzítenek. Vezeték nélkül továbbítja az eredményeket egy felvételi eszközre, vagy egy okostelefonra vagy egyéb intelligens eszközre. Bizonyos esetekben az információt közvetlenül egy inzulinszivattyúhoz is továbbítja. A szenzort hozzávetőlegesen minden 7-14 naponta ki kell venni és más testrészre kell helyezni. Különféle CGM rendszerek elérhetők; egy beültethető szenzor akár 180 napig is tarthat, de beültetését és eltávolítását csak szakszemélyzet végezheti.

Tanulmányok bebizonyították, hogy azoknál a cukorbetegségben szenvedő embereknél, akiknél normálisak a vércukorszintek, csökken a cukorbetegséghez kapcsolódó szövődmények kockázata. A vércukorszint ellenőrzése fontos szerepet játszhat a vércukorszint-célok elérésében és a szövődmények kockázatának csökkentésében.

Attól függően, hogy milyen típusú a cukorbetegség (1. vagy 2. típus), milyen az alkalmazott kezelés (szájon át szedhető gyógyszerek, inzulin-, vagy nem-inzulin injekciók, és/vagy életmódváltozások), és mi a kezelési cél, attól függ, milyen gyakran kell ellenőrizni a vércukorszintet.

1. típusú cukorbetegség — Azoknak, akik 1. típusú cukorbetegségben szenvednek, a gyakori glükóztesztelés az egyetlen biztonságos és hatékony módja a vércukorszintek kezelésének. Azok, akik 1. típusú cukorbetegségben szenvednek, gyakran alkalmazzák a vér glukózmonitorozást (BGM), esetleg a folyamatos glukózmonitorozást (CGM), ha elérhető.

A legtöbb 1. típusú cukorbetegségben szenvedő személynek, aki csak BGM-et használ, legalább napi négy alkalommal ellenőriznie kell a vércukorszintjét. Ha inzulinpumpát használ, naponta három vagy annál több inzulininjekciót adhatbe, vagy éppen terhes, akár naponta tízszer vagy annál többször is tesztelhet.

Több vércukormérő is beszerezhető, hogy otthon, a munkahelyen, az iskolában vagy éppen út közben mindig hozzáférhető legyen a tesztelési lehetőség. Ez megkönnyíti a pontos kezelést.

2. típusú cukorbetegség — A 2. típusú cukorbetegségben szenvedő emberek számára a glukózszintek ellenőrzésének gyakoriságát a vonatkozó ajánlások az egyéni tényezőktől teszik függővé, például a kezelés típusa (szájon át szedhető gyógyszerek, inzulin-, nem-inzulin injekciók, és/vagy életmódváltozások), a HgbA1C-szint, a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kockázata és a kezelési célok.

A glukózmonitorozás hasznos azoknak is, akik 2. típusú cukorbetegségben szenvednek, és inzulint használnak, vagy esetleg olyan gyógyszereket, amelyek hipoglikémiát okozhatnak. Általában nem szükséges azonban azoknak, akik a cukorbetegséget csak diétával kezelik, vagy olyan gyógyszereket szednek, amelyek nem okoznak hipoglikémiát, különösen akkor, ha a vércukorszintek megfelelőek. A kezelőorvos segíthet megállapítani, milyen gyakran kell ellenőriznie valakinek a glukózszintjét, a saját helyzete alapján.

A vércukorszint mérése (BGM)

Hogyan ellenőrizzük a vércukorszintet? — Az alábbi lépések általános útmutatásokat tartalmaznak a vércukorszint ellenőrzéséhez. Mivel az utasítások eltérhetnek az egyes eszközök között, érdemes ellenőrizni a használt eszköz leírását, vagy konzultálni agyártóval, forgalmazóval.

Első lépés a kézmosás szappannal és langyos vízzel, majd a kézszárítás.

Ezt követően készítse elő az ujjszúró tollat, egy lándzsa beillesztésével. A többször használtak nem olyan hegyesek, mint az újak, és több kellemetlenséget okozhatnak.

Készítse elő a mérőeszközt és a tesztcsíkot, ennek pontos utasításai függnek a használt glukózmérő típusától.

Használja a lándzsát, hogy kis vért vegyen az ujjbegyéből, vagy esetleg egy másik helyről (pl. az alkar bőréből). Az alternatív helyek általában kevésbé fájdalmasak, mint az ujjbegy. Azonban az alternatív helyek eredményei nem olyan pontosak, mint az ujjbegyből származó minták.

Ha nehézségei vannak a vércsepp kinyerésével az ujjbegyből, próbálkozhat az ujjak langyos vízzel történő lemosásával, és rázza meg a kezeket, szív alatti pozícióba helyezve.

Helyezze a vércseppet a glukózmérő tesztcsíkjára. Az eredményeket néhány másodperc múlva megjeleníti a mérő.

Vércukormérők — Nincs olyan vércukormérő, ami jobb lenne a többinél. Az kezelőorvos vagy a gyógyszerész segíthet kiválasztani egy mérőt az előnyök és más tényezők alapján, mint például a költség, az egyszerű használat és a pontosság.

Otthoni BGM pontossága — A vércukormérők viszonylag pontosak. Azonban lehet némi változékonyság a mérők között, ezért mindig érdemes óvatosnak lenni és józan ész szerint eljárni. Ha olyan eredmény látható, amely nem illik ahhoz, ahogyan érzi magát valaki (például a vércukorszint nagyon alacsony, de nincsenek tünetek), érdemes végezni egy második mérést, vagy másik módszert, másik mérőt alkalmazni). A vércukormérők a legalacsonyabb vércukorszint esetén a legkevésbé pontosak.

A BGM pontosságát számos tényező befolyásolhatja, beleértve a tesztcsík és a mérő típusát. A pontatlan méréseket a csíkok helytelen tárolása (magas hőmérsékletnek és páratartalomnak kitéve), a bőr nem megfelelő tisztítása és a C-vitamin és az acetaminofen bevitel is okozhatja.

Jó ötlet lehet időnként ellenőrizni a vércukormérő pontosságát, pl. amikor vérvizsgálat esedékes. Így az otthoni mérést lehet használni az eszköz ellenőrzésére ugyanabban az időben, amikor vért vesznek. Ha az eredmények több mint 15 százalékkal különböznek, probléma lehet a mérővel; a kezelőorvos segíthet kideríteni, mi történik, és hogyan lehet megoldani a problémát.

Látássérült segítség — Azok, akik látássérültek (a cukorbetegség gyakori szövődménye) gyakran nehézségekbe ütközhetnek a glukózmérők használatával. Léteznek nagy kijelzős és "beszélő" mérők is.

Folyamatos glukózmonitorozás (CGM)

A folyamatos glukózmonitorozás (CGM) egy módszer a glukózszintek 24 órás, 5-15 perces időközönkénti monitorozására.
A megbízhatósági problémák, az eszközök egy részének kalibrálásának szükségessége miatt a CGM nem szünteti meg a legalább időnkénti ujjbegyméréseket

Ki használhatja a CGM-et? — Napi többszöri inzulininjekciók (bázis/bólus inzulinterápia) vagy inzulinpumpa esetén merülhet fel a használatának szükégessége.

A CGM használata segíthet azoknak, akiknek az alábbiak egyike vagy akár több is fennáll:

Gyakori hipoglikémiás epizódok, széles körben változó vércukorszintek, különösen az éjszakai hipoglikémia, és/vagy hyperglykemia.

A CGM használata kiegészítheti a hagyományos BGM-et, mivel lehetővé teszi az átlagos glukózszintek számszerűsítését, valamint az átlag feletti és alatti időszakok azonosítását.

A CGM használatával a cukorbetegség kezelése könnyebbé válik, és az eredmények alapján az egészségügyi szolgáltató beállíthatja a kezelési tervedet az optimális vércukorszintek eléréséhez.

Éjjeli hipoglikémia figyelmeztető rendszer — A CGM alkalmazásával sok modern eszköz figyelmeztet a várható hipoglikémiás (alacsony vércukorszint) epizódokra. Az éjjeli hipoglikémia figyelmeztető rendszerrel rendelkező rendszerek érzékelhetik, ha a vércukorszint hirtelen leesik, és ébresztést indíthatnak el, hogy megelőzzék az alacsony vércukorszintből adódó problémákat.

A CGM-eszközöket különböző gyártók kínálják, és különböző típusok közül lehet választani. Az eszközök helyes használatát részletesen elmagyarázzák a gyártók és az egészségügyi szolgáltatók. A CGM-eszközöket általában az ujjbegyek helyett az alkarba helyezik el, és egy kis szenzort helyeznek a bőr alá, amely méri a glukózszintet.

Az eszközök folyamatosan mérik a glukózszintet, és vezeték nélkül továbbítják az információkat egy kijelzőre vagy egy okostelefonra. A rendszer több napig vagy akár egy héten keresztül is használható, mielőtt a szenzort cserélni kell. A rendszer általában vízálló, így zuhanyzás vagy úszás közben is használható.

Vércukor rögzítése és a kezelési terv — A kezelőorvos segíthet megérteni az egyes vércukorszint eredményeket, és hogy ezek hogyan befolyásolják a szervezetet. A glukóznapló vezetése segít azonosítani azokat az időszakokat, amikor a vércukorszint magas vagy alacsony, és segít az okok feltárásában. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy meg lehessen a kezelési tervet vitatni és szükség esetén módosítani.

Ha úgy érzi, hogy az adott időszakban fennálló körülmények vagy életmódváltozások befolyásolhatják a vércukorszintet (például stressz, fizikai aktivitás, étkezési változások), fontos, hogy a kezelőorvossal megossza ezeket az információkat. Ez segíthet a kezelési terv optimalizálásában és a vércukorszint stabilizálásában.

Mint minden egészségügyi eszköznek és módszernek, a glukózmonitorozásnak is megvannak a saját előnyei és korlátai.

 

A borítókép forrása: Pexels

 
Neked ajánljuk

6 meglepő mód, ahogy az alkohol befolyásolja az egészségét

Az alkohol egészségre gyakorolt ​​hatásának egy része jól ismert, mások azonban meglepők lehetnek. Van hat kevésbé ismert hatás, amelyet az alkohol gyakorol a szervezetre.