A méhnyakrák világszerte a negyedik vezető oka a nők daganatos megbetegedésekkel összefüggő halálozásának.
A méhnyakrák világszerte a nők rákkal összefüggő halálozásának egyik leggyakoribb oka. A humán papillomavírus (HPV) ismert nagy kockázatú altípusai, valamint a környezet vagy az életmód (például több szexuális partner, dohányzás, elhízás, korai menopauza, Chlamydia trachomatis-fertőzés, 2-es típusú herpes simplex vírussal (HSV2) vagy a humán immunhiány vírussal (HIV) való egyidejű fertőzés) növelik ezen nőgyógyászati daganatos megbetegedés kialakulásának a kockázatát.
A számos országban alkalmazott aktív immunizálási stratégia ellenére a magas kockázatú humán papillomavírus fertőzés és a környezeti tényezők a méhnyakrák gyakoribbá válásához vezethetnek.
Emellett a magas kockázatú humán papilloma vírus (HPV) által okozott fertőzés a legtöbb esetben szükséges, de nem elegendő a méhnyakrák kialakulásához. Annak ellenére, hogy más nőgyógyászati daganatok körében előre jelzett genetikai öröklődés tapasztalható, eddig csak kevés genetikai érzékenységet azonosítottak. Különféle klinikai vizsgálatok megerősítő bizonyítékot találtak több független kockázati variánsra.
A gazda-patogén kölcsönhatásokhoz hozzájáruló genetikai tényezők nem teljesen ismertek, és nagyrészt ismeretlenek maradnak, eltekintve a humán leukocita antigén (HLA) variánsaitól, amelyek populációkon át öröklődnek és mutálódnak.
Megelőző intézkedésekként a rendszeres időközönként végzett szűrővizsgálatok (Papanicolaou „PAP” kenetvizsgálat vagy PCR-alapú HPV-típusvizsgálat) segítik a fertőzés korai szakaszban történő diagnosztizálását. A legelterjedtebb, magas kockázatú HPV-típusok elleni védőoltás már számos fejlett országban elérhető, így Magyarországon is. A kezelési lehetőségek közé tartozik a műtét, a besugárzás, a kemoterápia, a célzott immunterápia vagy ezek kombinációja. Ennek ellenére a méhnyakrák okozta halálozási arány még mindig magas a fejlődő országokban.
