Bár a szklerózis multiplex-hez kapcsolódó depresszió jól ismert, még mindig széles körben aluldiagnosztizált, és nem kezelik megfelelően.
1. tévhit: Bárki, aki szklerózis multiplex-ben szenved, számíthat arra, hogy depressziós lesz.
Igazság: Minden szklerózis multiplex-ben szenvedő beteg képes alkalmazkodni a „csapásokhoz” – ezt nevezik rezilienciának, vagyis ellenálló képességnek. A reziliencia segít az egyéneknek megbirkózni a stresszel, és csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét. Míg sok betegnek lehetnek hasonló tünetei, csak körülbelül 50 százalékuknál alakul ki olyan depresszió, amely „zavarja” a mindennapi életvitelüket.
2. mítosz: A szklerózis multiplex-ben szenvedők mindig depressziósan viselkednek.
Igazság: A szklerózis multiplex-ben előforduló depresszió eltérhet a depresszióról alkotott tipikus elképzeléseinktől és feltételezéseinktől. A depresszió elismert diagnosztikai kritériumokon alapuló tünetei közé tartozik a fáradtság és a koncentrációs nehézség, amelyek átfedésben vannak a szklerózis multiplex tüneteivel. Ezért nem mindig jelzik jól, hogy valaki szklerózis multiplex-es depressziós.
A szakorvos kérdőív segítségével azonosíthatja a depresszió jeleit a szklerózis multiplex-betegeknél. Ha a beteg egy családtagjával érkezik a rendelésre, akkor hasznos lehet, ha a családtag megosztja észrevételeit, és példákat mutat be konkrét viselkedésekre. Informatív lehet a napló vezetése is a hangulati tünetek gyakoriságának és súlyosságának nyomon követésére.
3. mítosz: A depresszió és a gyász ugyanaz.
Igazság: A gyász egy reakció a veszteségre, legyen szó egy szeretett személy elvesztéséről vagy egy képesség elvesztéséről. Érthető és normális, ha egy szklerózis multiplex-ben szenvedő beteg gyászt tapasztal olyan progresszív tünetekkel szemben, mint a mozgásképesség, a látás, a rugalmasság vagy az energia csökkenése. A tünetek súlyosbodásával vagy fellángolásával előfordulhat, hogy egy betegnek tolószéket kell használnia, ott kell hagynia a munkahelyét vagy abba kell hagynia az autóvezetést. Ezekhez és más életmódbeli változásokhoz való alkalmazkodás érthető gyászreakcióval jár.
A gyász és a depresszió közötti fontos különbség az, hogy a gyász átmeneti. Az egyes állapotok kezelése azonban eltérő lehet. A depresszió kezelése során a hangsúly gyakran azon van, hogy segítsenek az embereknek csökkenteni a reménytelenség, az értéktelenség érzését és egyesek számára az öngyilkossági gondolatokat. A gyász általában nem társul ezekkel az érzésekkel, így a terápia fókusza valószínűleg más lesz.
4. tévhit: Látható tünetek vs. érzelmi problémák.
Igazság: A betegség előrehaladása olyan problémákat okozhat, mint például izomgörcsök, látási problémák, járási nehézségek vagy bél- és hólyagműködési problémák. Ezek a fizikai „kihívások” hihetetlenül frusztrálók lehetnek, és a betegség legrosszabb részének tűnhetnek. De amit nehéz észrevenni, az a betegséghez kapcsolódó hangulati és kognitív problémák. Az érzelmi nehézségek, beleértve a depressziót és a szorongást, gyakran jobban megzavarhatják a napi működést, mint a testi tünetek.
5. tévhit: A fáradtság és a kognitív diszfunkció nincs összefüggésben a depresszióval.
Igazság: A fáradtság az egyik leggyakoribb tünet, de a depresszió jele is lehet. És így lehetnek bizonyos kognitív problémák is, mint például a gyenge koncentrációs készség és a határozatlanság. A szklerózis multiplex elfedheti ezen depressziós tünetek egy részét, megnehezítve ennek az állapotnak a diagnosztizálását. Amellett, hogy a depresszió tünete, a kognitív problémák depresszióhoz is vezethetnek vagy súlyosbíthatják azt. A szklerózis multiplex befolyásolhatja a kognitív funkciókat, például a memóriát, a figyelmet, az információfeldolgozást és az érvelést. E funkciók bármelyikével kapcsolatos problémák negatívan befolyásolhatják a beteg énképét és önértékelését.
A kognitív értékelő teszt segíthet meghatározni, hogy a kezelés, például a kognitív viselkedésterápia vagy a kognitív rehabilitáció előnyös lenne-e a fáradtság, a hangulat és/vagy a kognitív tünetek javításában.
