Az étrendi kalcium életkorral összefüggő makula degenerációban betöltött szerepéről szóló kutatási eredmények arra utalnak, hogy a kiegészítés és a csökkent bevitel egyaránt káros.
Az életkorral összefüggő makula degeneráció, amely a fejlett országokban a vakság egyik vezető oka, az életkor növekedésével egyre gyakoribb. A hosszú élettartam növekedésével a makula degeneráció előfordulása fokozatosan emelkedik. Ez a népegészségügyi szempontból jelentős betegség súlyosan befolyásolja a beteg függetlenségét, testi, lelki egészségét, valamint a társadalmi kapcsolatait. Neovaszkuláris formája kezelhető, míg az atrophiás formájára jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony terápia. A makula degeneráció ismert kockázati tényezői közé tartozik a dohányzás, a genetikai öröklődés és a táplálkozás (például B-, C-, D- és E-vitaminok, cink, réz, omega-3 zsírsavak, lutein elégtelen bevitele).
A kalciumot – étrend-kiegészítők formájában - általában az oszteoporózis megelőzésére és kezelésére használják. Egy 15 évig tartó tanulmány eredménye szerint az étrendi kalciumbevitel csökkenése a makula degeneráció kialakulásának kockázatával jár. A betegség patofiziológiája még kevéssé ismert, de a kutatók a retina alatti epithelium lerakódásokban lévő gömbökben hidroxiapatitot, vagyis a csontokban és a fogakban oldhatatlan kalcium-foszfát formát figyeltek meg.
Egy másik kutatás során összefüggést találtak a túlzott kalciumbevitel és a késői makula degeneráció kialakulása között. Egy másik vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a megnövekedett kalciumbevitel esetén gyakrabban alakul ki a makula degeneráció.
A vizsgálatok elemzése szerint további tanulmányokra van szükség, de emellett – egyéni szintes – törekedni kell a kalciumszint gyakori ellenőrzésére és a normál szint megtartására.
