A gyermekkori stresszevés nagymértékben kihat a felnőttkori táplálkozási zavarokra is.
Nem ritka, hogy felnőttként egy kis csokival vagy épp egy pizzával vigasztalódunk, ha rossz a kedvünk vagy éppen a jó hangulatunkat ünnepeljük meg egy kevés édességgel. Az érzelmi evés azonban általában nem felnőttkorban kezdődik, hanem a gyermekkorra nyúlik vissza. Éppen ezért oda kell figyelni arra, ha gyermekünk érzelmi evő, mert ha elég korán elkezdjük kezelni, megelőzhető, hogy felnőttkorára súlyproblémái legyenek.
Sajnos a 2000-es évek eleje óta egyre több gyermek túlsúlyos vagy elhízott, és nem csak iskolás, hanem óvodás korban, sőt az óvodásnál fiatalabb korosztálynál is egyre inkább jellemző a testsúlyprobléma.
Mivel a kicsik már inkább a digitális programokkal kötik le magukat a játszótéren való futkározás helyett, nem csoda, hogy kevésbé sportosak, mint néhány évvel ezelőtt a kortársaik. A mozgásszegény életmód mellé társul az is, hogy míg 10 évvel ezelőtt a gyerekek heti egyszer-kétszer ettek édességet, a 2020-as adatok már azt mutatták, hogy minden nap nassolnak valamit a 3 és 10 év közti gyerekek.
Nem érdemes a gyerekeket édességgel jutalmazni, mert a jó érzéshez, a jutalomhoz a cukrot társítják, ezzel pedig máris megtettük az első lépést az érzelmi evés felé. Az evés ne jutalom vagy nyugtató eszköz legyen, hanem egy hétköznapi dolog, ami ahhoz szükséges, hogy a testünk jól működjön, egészséges legyen, és ezt tudatosítsuk is a gyerekekben.
Ha a gyermekek minden esetben nyugodt körülmények között ehetnek, kevésbé alakul ki a fejükben az evés és a stressz kapcsolata, nem eszik túl magukat és ha kialakított napi rutin szerint étkezhetnek, akkor nem nyúlnak a nap folyamán csokikhoz, nassolnivalókhoz, hanem az étkezésekkor esznek annyit, amennyire szükségük van.
Fontos tudatni gyermekünkkel, hogy ha éhes, jelezzen, és adjunk neki teljes értékű táplálékot. Néha persze nassolhatnak is a kicsik, de nem mindegy mit, és hogy a nassolás egy étkezési folyamatként vagy szórakozásként van nekik bemutatva.
Ha már kialakult az érzelmi evés, kezdjük fokozatosan kiiktatni az étrendjéből a sós és túl cukros finomságokat, illetve olyan tevékenységekkel megismertetni, amiknek semmi köze az ízekhez, hanem más fajta szórakozási lehetőségeket biztosít neki, amelyekkel kellően tudja a hangulatát kifejezni. Óvatosan vezessük rá, hogy a rossz hangulatra nem megoldás a nasizás, játsszunk, szórakozzunk vele együtt, vagy engedjünk neki teret saját hobbikra, de semmiképp ne szidjuk azért, ha megéhezik. Ha hangulata miatt enne, adjunk neki zöldséget.
Egy idő után alább fog hagyni a stresszéhség, és beállítódik a rutinos evés.
