A bántalmazás nemcsak testi formában jelentkezhet egy kapcsolatban, a szóbeli abúzus legalább akkora sebeket képes ejteni a lelkünkön.
A bántalmazás sokféle formában fordul elő, és nem mindegyik fizikai. Amikor valaki többször használ szavakat valakinek a megalázására, megijesztésére vagy irányítására, az verbális visszaélésnek minősül. Ilyen előfordulhat szülő-gyermek kapcsolatban, szerelmi viszonyban, vagy akár a munkahelyen is. A verbális és érzelmi bántalmazás nagyon sokat számít, és néha fizikai bántalmazássá is fokozódhat. Fontos tudni, hogy ez sosem a bántalmazott hibája, mindig a bántalmazó fél hibás pszichés állapotáról, belső problémáiról szól. Ahogy a fizikai bántalmazást, úgy a verbális abúzust sem szabad eltűrni!
A verbális bántalmazás nem egy-egy vitát jelent, hanem rendszeres megszégyenítést, lekicsinylést, hibáztatást, félelemkeltést vagy mikor a bántalmazó fél teljesen életképtelennek tartja a másikat.
Egy „hagyományos” vitahelyzetre a következők jellemzők:
-
Nem megy át a nézeteltérés személyes sértegetésbe, megalázásba
-
Nem minden nap fordulnak elő
-
Az érvek egy alapkérdés körül forognak, nem pedig a másik megsemmisítése a cél
-
Hallgatunk és megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját is, még akkor is, ha mérgesek vagyunk
-
Lehet, hogy valamelyikőtök csalódottságból kiabál vagy mond valami igazán szörnyűséget, de ez ritka, és utána együtt megbeszélitek, elnézést kérsz
-
Büntetés és fenyegetés nélkül zárul, még akkor is, ha nem tud konszenzus vagy kompromisszum születni
-
Nem verseny, az egyik ember nem nyer a másik kárára
Ezzel szemben a verbális abúzus ismertetői:
-
Sértegetik vagy megpróbálják megalázni a gyengébbet. Aztán azzal vádolják, hogy túlságosan érzékeny vagy azt mondják, hogy ez vicc volt, és nincs humorérzéke.
-
Kiabálás, ordítozás, sikoltozás.
-
Az abuzáló nem tűri az ész érveket, nem hallja meg őket, hiába ő indítja a vitahelyzetet.
-
A kezdeti nézeteltérés egy sor vádat és egymással össze nem függő sérelmek lavináját hozza fel.
-
Az abuzáló megpróbálja elérni, hogy bűnösnek érezze magát a másik, és áldozattá teszi magát.
-
A bántalmazók társas összejöveteleken szinte kicserélődnek, egészen máshogy mutatkoznak a külvilág felé, majd négyszemközt kibújik a szög a zsákból.
-
A verbális abúzus során felléphet fizikai bántalmazás is, illetve a fenyegető fél belép a személyes térbe, túl közel megy, félelmet kelt.
-
A bántalmazó azzal fenyeget, hogy legközelebb meg is üt, és ezért lehet hálás a másik, hogy most nem kapott. Viszont nyomatékosítandó a falat ütik, szétverik a tükröt vagy tárgyakat dobálnak.
A felsorolt vitahelyzetek nem normálisak. Noha sok bántalmazó kapcsolatban élő azt hiszi, ez elfogadható. Ha ilyen kapcsolatba sodródik valaki, nehéz felismerni és kilépni belőle. Amennyiben ez egy párkapcsolat, nincs más esély az egészséges életre, mint a szakítás. Hiába ígér fűt-fát a bántalmazó, ahhoz, hogy megváltozzon nagyon komoly terápiára lenne szükség.
Egy munkakapcsolatban több megoldás lehet. Keményen jelezni kell, hol vannak a határok, és nem felvenni a kesztyűt. Ha az abuzáló nem tágít, jelenteni lehet a felettesnek, HR-nek, különben a végső megoldás az lesz, hogy valakinek távoznia kell. Ez sajnos legtöbbször a bántalmazott, a támadó pedig új áldozatot keres, akivel játszadozhat, és akin kiélheti saját elfojtásait, saját komplexusait.
