A krónikus magány egy olyan kifejezés, amely a hosszú időn keresztül tapasztalt magányt írja le. De vajon köze van-e a depresszióhoz és lehet-e belőle betegség?
Bár a magány és a krónikus magány nem specifikus mentális egészségi állapot, mégis hatással lehet a mentális és az általános egészségi állapotunkra, hiszen, aki hosszú távon egyedül van, és ezt negatívan éli meg, annak ez stresszt jelent, szorongást, letargikus vagy depressziós lehet, az pedig pszichoszomatikus betegségeket is okozhat.
A magány azokat a negatív érzéseket írja le, amelyek akkor fordulhatnak elő, ha a szociális kapcsolat iránti szükségleteink nincsenek kielégítve. Ugyanis egyedül lenni és magányosnak lenni nem ugyanaz. Normális, ha alkalmanként szívesen tölti az időt egyedül valaki. Valójában az egyedül töltött idő segíthet ellazulni és feltöltődni, átgondolni az életünket, célokat kitűzni, mérlegelni, számot vetni. Az embereknek más-más igényük van az egyedüllétre, ezért lehet, hogy neked több kell, mint valaki másnak, hogy a legjobban érezd magad.
Amikor valaki élvezi a magányt, vagyis az egyedüllétet, akkor valószínűleg nem érzi magát negatívan elszigeteltnek, és nem vágyik a másokkal való kapcsolatra. Az elszigeteltség és a magány ugyanakkor gyakran kéz a kézben járnak, és mindkettő nemcsak az érzelmi egészségre, hanem az általános jólétre is hatással lehet.
A mai, rohanó világban egyre szélesebb körű az elmagányosodás, és a közösségi médiára korlátozódó kapcsolattartás ezt csak felerősíti. Hiába van 1000 ismerősünk, és hiába chatelünk 15 emberrel egy nap, a valódi interakciók hiányában ez csak felszínes csacsogás, nincs mélysége, és éppen ezért táplálja a magányt. Magányt érezhetünk akkor is, ha közösséget (iskolát, munkahelyet, lakhelyet) váltunk, és elmaradnak a régi barátaink. Magány jelentkezhet egy párkapcsolat lezárása után is, vagy akkor, amikor a fiatal felnőtt leválik a szüleitől és kiköltözik, sőt, a home office-ra való áttérés is bizony sokaknál hozta el az elszigeteltség érzését.
A magány hatására felléphet szorongás, depresszió, alvászavar, energiahiány, étvágytalanság vagy éppen túlevés, kedvetlenség, és akár agresszió is. Ha valaki úgy érzi, elszigetelődött, magányos, akkor első körben próbáljon változtatni életmódján.
Menjen ki a szabadba, akkor is, ha nincs kedve, keressen fel közösségi helyeket, programokat. Ha találkozni nem is tud a szeretteivel, de hívja fel őket - a telefonálás jobb, mint a chatelés! Próbáljunk nyitni az emberek felé, új ismeretségeket kötni! Rengeteget segít, ha segítünk másokon: egy karitatív hobbi, közösségi vállalás, önkénteskedés elképesztő mértékben ki tud zökkenteni a magányból. Ha pedig kellő felkészültséggel rendelkezünk, akár egy kisállatot is örökbe fogadhatunk, de ezt a témát mindenképp előtte járjuk körül alaposan.
