Első hallásra idillinek tűnhet az élet egy tökéletességre törekvő társ mellett, hiszen mindig a legjobbat próbálja kihozni magából, mely ránk is kedvező hatással lehet.
De idővel szembesülnünk kell vele, hogy semmi sem elég jó neki – még mi magunk sem.
A perfekcionista élete fókuszpontjában a makulátlan, sok esetben elérhetetlen tökéletesség lebeg. Ez a maladaptív attitűd negatívan befolyásolja az ember életét, aki irreális mércéket állít fel, sokszor nem csak önmagával, hanem a körülötte élőkkel szemben is. Ennek következménye egy állandóan frusztrált, szorongó és kimerült, valamint örökké elégedetlen ember, aki a párjában is csak a hibákat és kivetnivalókat látja meg, így folytonos kritikákkal illeti.
A társsal szembeni elvárások
Általánosságban elmondható, hogy a prefekcionizmus alacsony párkapcsolati elégedettséggel jár. Hiszen a párjával szemben támasztott túl magas elvárásoknak lehetetlen megfelelni, ez pedig elégedetlenséggel, csalódással tölti el a perfekcionistát, mely konfliktusok sorát eredményezi a párkapcsolatban. Számukra a hibázás megengedhetetlen, így mikor társuk nem üti meg az elképzelt mércét, vádaskodóvá, érzéketlenné és elutasítóvá válnak párjukkal szemben.
Énorientált perfekcionizmus
Azon ritka kivételek, akik nem a párjuktól várják a tökéletességet, hanem elsősorban önmagukkal szemben kritikusak. Ők azok, akik teljes erőbedobással dolgoznak a kapcsolatukon, kihozva önmagukból a legjobbat, mely még a perfekcionista számára is eredményezhet elégedett párkapcsolatot.
