Magyarországon mindkét nem esetében a szív- és érrendszeri betegségek után a daganatos megbetegedések a leggyakoribbak.
A betegség negatívan befolyásolja mind a páciens, mind a családtagok életminőséget és bizonyos kezelési módok súlyos mellékhatásokkal járnak. Az általuk okozott halálozások kb. 50%-a hatékony prevencióval és megfelelő gyógykezeléssel elkerülhető lenne, hazánkban mégis jelentős népegészségügyi problémát jelent. A daganatos megbetegedések többsége életmódbeli és környezeti tényezőkkel van összefüggésben, így a népegészségügyi prevenciós programok szerepe megkérdőjelezhetetlen.
A daganatos megbetegedések elsődleges megelőzése egyéni és populációs szinten történhet. Az egyéni preventív intézkedések a kockázatot növelő tényezők (például dohányzás, egészségtelen táplálkozás, fizikai inaktivitás, gyakori és nagymértékű alkoholfogyasztás, védekezés nélküli szexuális aktus) csökkentésén alapulnak.
Populációs szinten a primer prevenció az ismert fizikai, kémiai, környezeti karcinogénekkel történő kontaktus minimalizálását (például a környezetszennyezés csökkentése, a munkahelyi biztonság megteremtése, élelmezés-egészségügyi szabályozás), az egyének védelmének biztosítását (például kötelező hepatitis B vírus és ajánlott humán papilloma vírus elleni védőoltások) és a lakosság oktatását (például szervezett lakossági tájékoztatók, egészségnevelés) jelenti. Ezen tevékenységeket jogszabályok (például 2011. évi CIII. törvény a népegészségügyi termékadóról) és programok (például „STOP SÓ!” Nemzeti Sócsökkentő Program) is segítik.
A szekunder prevenció a célzott egyéni és a szervezett lakossági szűrővizsgálatok végzését jelenti, melynek célja a biológiai kezdettől az észlelhető tünetek megjelenése közötti szakaszban lévő egyéneknél a korai stádiumú betegségek kimutatása. A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és a korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatokról szóló 51/1997 (XII. 18) NM rendelet nemek és korcsoportok szerint részletesen szabályozza a 18 év felett önkéntesen igénybe vehető szűrővizsgálatokat (például életmódbeli rizikótényezők feltárása, nőgyógyászati onkológiai vizsgálat, székletvizsgálat). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az emlő-, a méhnyak-, valamint a vastagbél- és végbélrák szervezett lakossági szűrővizsgálat tartja a legfontosabbnak. Magyarországon 2001 óta a 45-64 év közötti nőknek kétévente lehetőségük van az emlők lágyrész röntgenvizsgálatára (a mammográfia kimutatja az emlő állományában kifejlődött, még nem tapintható daganatot), mellyel a halálozás 30-40%-kal csökkenthető. Sajnálatos módon a behívott nők kb. 40%-a vesz részt szűrővizsgálaton. A 2006-ban kezdődött méhnyakrák szűrővizsgálat (a méhnyakról vett kenet mikroszkópos vizsgálata a daganat kialakulását megelőző hámelváltozások felismerésére) a 25-54 év közötti nők számára évenként, az 55-64 év közötti nők számára kétévenként javasolt. A szűrővizsgálaton megjelenők aránya kb. 8-10%, holott a méhnyakrák okozta halálozás gyakoriságát 80%-kal csökkentheti. A mindkét nem számára a 45 év feletti életkortól kétévente ajánlott vastag- és végbélrák szűrővizsgálatának (rejtett vér kimutatása a székletből) célja a daganat kialakulásához vezető, 1cm-nél nagyobb polipok és a már kialakult, de még csak a bélfalra szorítkozó daganatok felismerése. Az érintett lakosság szűrővizsgálaton történő részvételi aránya nagyon alacsony, kb. 30-40%. Az esetek 65%-ban már előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, amely jelentősen csökkenti az ötéves túlélés esélyét.
