Az immunterápia ugyan forradalmasította a daganatos megbetegedések terápiáját, de bizonyos ráktípusok esetében ezzel a módszerrel is csak kismértékű javulás érhető el.
A prosztatarák világszerte a második leggyakoribb daganattípus a férfiak körében. Az úgynevezett androgén-deprivációs terápia (hormonterápia, amivel csökkenthető a tesztoszteron, illetve az összes férfi nemi hormon szintje a szervezetben) továbbra is az első vonalbeli kezelési lehetőség, de sok esetben a prosztatarák nem reagál erre a kezelési módra. Ezen esetekben a szakorvosok számos gyógyszerrel (például abirateron, enzalutamid) próbálkoztak, de csak a betegség progresszióját sikerült lassítani. A metasztatikus kasztrációval szemben rezisztens prosztatarákban szenvedő betegek citosztatikus gyógyszerekkel (docetaxel, cabazitaxel) történő kezelése szintén korlátozott sikerrel jár, átlagosan 19 hónappal hosszabbítja meg a túlélés idejét.
Bizonyos daganatos megbetegedések (például melanóma, áttéteket képző tüdőrák) esetén az immunterápia az elmúlt években forradalmasította az onkológiai kezelési módszereket, bár tartós javulást eddig csak a betegek kisebb részcsoportjában értek el és a terápia az autoimmun reakciók kiváltása miatt jelentős mellékhatásokkal jár. Ezzel ellentétben az úgynevezett bispecifikus antitestek (bsAbs) olyan genetikailag módosított T-sejteknek tekinthetők, amelyek cél-antigénfüggő jelátviteli egységeket hordoznak, így ezáltal képesek az irányítottabb tumorellenes immunitás kiváltására.
Összességében elmondható, hogy a bsAbs-vel kapcsolatos jelenlegi fejlesztések a prosztatarák kezelésében ígéretes eredményeket mutatnak. Remélhető, hogy ezáltal a következő években végre lehetővé válik a terápiás áttörés a prosztatrák esetében is.
