A cirkadián géneket kockázati tényezőnek tekintik a cirkadián ritmuszavarok és a hormonokkal kapcsolatos daganatos megbetegedések fokozott kockázata közötti összefüggés alapján.
A cirkadián ritmuszavarokat potenciális hormon-rákkeltőként sorolják be számos hormonokhoz kapcsolódó daganattípus esetében. A férfiaknál az alvás időtartamára, az éjszakai fényre, a változó műszakban történő munkavégzésre és a pilótákra vonatkozó vizsgálatok a cirkadián ritmuszavarokat a prosztatarák kockázati tényezőjének tekintik.
A kutatók vizsgálták a 240 cirkadián génvariáció és a 2181 biopsziával igazolt prosztatarák kockázatának kapcsolatát, és azt, hogy a biológiailag hozzáférhető tesztoszteron csökkentése módosítja-e a cirkadián gének és a prosztatarák kapcsolatát.
A tesztoszteron kezelésben (finaszterid) részesülő férfiak esetében a vizsgálatot végző szakemberek összefüggést találtak bizonyos cirkadián génvariánsok (NPAS2) és a prosztatarák kialalkulásának kockázat között. Nem találtak erős bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a cirkadián génvariánsok befolyásolják a prosztatarák kockázatát azoknál a férfiaknál, akik nem részesültek tesztoszteron kezelésben.
A kutatás eredményeink összességében nem támasztják alá, hogy a cirkadián génpolimorfizmusok a cirkadián ritmuszavarok és a prosztatarák megnövekedett kockázata közötti kapcsolat mögöttes mechanizmusaként szolgálnak, valamint jelenleg a molekuláris mechanizmusok sem teljesen tisztázottak még, így további kísérleti tanulmányokra van szükség.