Máig 123 millió ember fertőződött meg. Az összeesküvésben hívő "tisztánlátók" szerint ez hazugság, és 7,8 milliárd embert akarnak vele megtéveszteni.
„Köszönöm, doktor úr a védőoltásokat,
Bár néha fájt, de szükséges volt sokszor.”
Bródy Jánosnak az 1977-ben megjelent Edison-Fonográf Albumra írt dalszövege ma is időszerű. Annak ellenére az, hogy a tomboló járvány közepette terjed az oltásellenes - általában a védőoltások ellen, és egy-egy oltással szemben irányuló - propaganda, de ugyanígy az oltást szükségessé tevő kórokozót, a koronavírust magát és a járványát is tagadó mozgalmak hatása. Máig 123 millió ember fertőződött meg. Az összeesküvésben hívő "tisztánlátók" szerint ez hazugság, és 7,8 milliárd embert akarnak vele megtéveszteni.
Magyarországon 18 ezernél több, világszerte a 3 millióhoz közelít a COVID-19 halálos áldozatainak száma. Mindig halnak meg emberek, el van túlozva ez a dolog - pereg le minden azokról, akiknek környezetében még senkit nem érintett a fertőzés középsúlyos vagy súlyos formája. Hát az se mindegy ám, mikor és főleg hogyan hal meg az ember! Ha a vírus elpusztította a tüdő egész légzőfelületét (mert az egyik támadáspontja a légzőhám), akkor hiába a lélegeztetőgép is. Mert a tüdő nem képes az oxigén felvételére, arra, hogy funkcióját ellátva a keringő vérből a széndioxidot oxigénre cserélje. Lehet próbálkozni oxigénterápiával, a keringő vért - a művese kezelés analógiájára - kivezetve a testből oxigénnel dúsítani, majd visszavezetni és várni a csodára, hogy regenerálódik az, ami elpusztult. Különben jön a szörnyű fulladásos halál, egy emberhez méltatlan és igen hosszú agónia után.
A múlt hétvégén a tisztánlátók ismét demonstrációt szerveztek a demokrácia, a szólásszabadság, a gyülekezési jog védelmében, a korlátozások ellen. Tömeggyilkosság kísérlete miatt feljelentették az elmúlt héten, nem, nem az oltás ellen agitálókat, nem a járványügyi intézkedések azonnali visszavonását követelők vezérét, nem is a járványt kerekperec tagadó próféták valamelyikét, hanem a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetőjét, aki – kimondani is szörnyű! – a védőoltás mellett merészelt érvelni! Mégis, kinek a tevékenysége közelít jobban a tömeggyilkossághoz? Aki a járványt akarja szabadon a társadalomra ereszteni vagy aki igyekszik azt fékezni, következményeit megakadályozni? Kifordult a világ!
Hit és bizalom
Az embert a többi biológiai létezőtől a hit képessége különbözteti meg. A hit a bizonyítékokkal alá nem támasztott valóság elfogadása. Azé, aki örök életet, feltámadást, a hetedik mennyországot ígéri, vagy azt, hogy kevesebbet fog lopni, ha oda kerül.
Szintén emberi a kételkedés hajlama: hogy nem fogad el feltétel nélkül bármi állítást, és az elfogadás feltételeit ő akarja megválasztani. És a leginkább emberi a bizalom, az érvekkel alátámasztott, bizonyítékokkal, tudományos alapossággal megindokolt állítások elfogadása addig, amíg azokkal szemben meggyőző bizonyítékokat nem hoznak fel hiteles személyek vagy intézmények.
Az automobil szó jelentése önmagától mozgó. Tudom, hogy motor hajtja, nem varázslat. Elhiszem, hogy van benne üzemanyag vagy tápegység. Ha felszállok egy járműre, megbízom a vezetőben, hogy oda fogok vele jutni, ami az úticélom, és tapasztalatból tudom, hogy ez így is történik. És nem kell nekem leellenőriznem, van-e műszaki engedélye, van-e áram a vasúti felsővezetékben. Megbízom az üzemeltetőben, hogy menet közben nem fog kiesni a buszból sem a motor, sem a kereke. Mert akiknek ez a feladatuk, azok értenek hozzá, nálam mindenesetre jobban.
És megbíztam a tanáraimban, hogy értenek ahhoz, ami az ő szaktárgyuk volt, ezért igyekeztem az átadott tudást elsajátítani tőlük. A történelmet, a kémiát, a fizikát, a matematikát... Mert ők értenek hozzá, elfogadtam. És amikor elkezdtem dolgozni a László Kórházban - mondhatjuk inasként -, ugyanígy elfogadtam a tapasztaltabb kollégák – orvosok és szakasszisztensek – tanítását, mert hitelesnek számítottak előttem. És mikrobiológusoktól, infektológusoktól, immunológusoktól tanultam meg a fertőző betegségek mibenlétét, kimutatását, gyógyítását, megelőzését azért, hogy munkámat eredményesen tudjam végezni, és majd én is tudjam ezt továbbadni leendő orvosoknak, gyógyszerészeknek, ápolóknak, járványügyi szakembereknek...
Most döbbenten állunk, mi, gondolkodó emberek, valamely területen jártasságot szerzettek, hogy a szakértelem elveszíti az emberek bizalmát. Nem csak a járvánnyal kapcsolatban, de most ez életekbe kerülhet. Hiába állítják a szakemberek, akik ezt tanulták, megtanulták, hosszú évek alatt gyakorlatot szereztek benne, hogy a járvány itt van és pusztít, hogy a koronavírus öl, hogy a meghozott járványügyi rendelkezések szükségesek, de csak időhúzást jelentenek addig, amíg a védettséget, a valódi immunológiai védelmet el nem érjük valahogy, és hogy ennek nem a természettel játszott orosz rulett a módja, hanem az immunrendszerünk felkészítése. Nagy az ellenállás vele, velük, velünk szemben. Százalékosan talán már kevesebb, de hangban, arroganciában fokozódva.
Hiába mondja minden infektológus (fertőző betegségekkel foglalkozó szakorvos), virológus, járványügyi szakember, immunológus egyöntetűen, hogy bármelyik védőoltás jobb, mint védtelenül állni, elkapni és belehalni a betegségbe, a vélemények szerint ők felmondták a leckét, amire betanították őket, teljesítették a megbízást, amit kaptak. De bezzeg a jogi végzettségű közszereplő, vagy akinek csak érettségije van, vagy az se, vagy aki ugyan elvégzett egy orvosi egyetemet évtizedekkel ezelőtt, de szakképesítést már nem szerezvén orvosként nem is dolgozhat, vagy csak bánni képes a számítógép billentyűzetével, azonnal hitelessé válik. Elegendő pusztán mást állítania, mint amit a szakemberek, és minél jobban elrugaszkodott a „hivatalos” állásponttól, annál karakánabb gyerek, annál több híve lesz.
De egyetlen oltásellenes vagy szkeptikus se bízik meg annyira saját hitében, hogy kiállítana egy nyilatkozatot, miszerint ha – ne adj’ isten – mégis csak létezne ez a betegség és ő megbetegedne, akkor őt ne gyógyítsák. Mert hiszen nem kockáztat semmit.
Információ és informáltság
Rengeteg bírálat éri a lakossági tájékoztatást, sok esetben jogosan. Még mindig adósak a közoktatás és a népszerű ismeretterjesztés egészségnevelő, közérthető átalakításával. De azt mi magyarázza, hogy ha ugyanaz a felvilágosítás jut el mindenkihez a járványról, a védekezés szükségességéről, a megelőzés módozatairól, az miként vezethetett annyi embert teljesen ellentétes következtetések levonására. A védőoltások fajtáiról, működéséről és majdani eredményeiről hiteles szakemberek sokasága tájékoztat, az interneten pedig olyan kommentek olvashatók, hogy aki most beoltatni engedi magát, részese az emberkísérletnek és két év múlva rákban fog meghalni.
Zsoldos Péter A feladat című regényében egy távoli bolygó felderítése közben bekövetkezett katasztrófáról ír. Az utolsó életben maradt űrhajós másolatokat készít saját és társai tudatáról, személyiségéről és úgy állítja be a reprogramot, hogy amint egy emberszabású lény közelíti meg a hajót, annak agyába ültesse át azokat. A bolygón élő különböző törzsekből így készült másolatokról aztán kiderül, hogy ugyanannyi adatból csak kevesebb épült bele a tudatukba. A szoftver ugyanaz volt, a hardverek különbsége miatt azonban ugyanannak az információnak voltak, akik csak töredékét értették meg, másképp fogadták be. Érdemes elolvasni a könyvet!
