A hallásképességünk értékes. Csökkenése vagy elvesztése hatással van a mentális egészségünkre és a kapcsolatok fenntartására való képességünkre is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint 2050-re világszerte csaknem 2,5 milliárd ember (vagyis minden negyedik ember) fog bizonyos mértékű hallásvesztéssel élni. Ezen emberek közül legalább 700 milliónak szüksége lesz fül- és hallásgondozásra, valamint egyéb rehabilitációs szolgáltatásokra, hacsak nem tesznek a megelőzés érdekében. Gyakran még a fejlett országokban is hiányoznak a hallásvesztés és a fülbetegségek megelőzésével, korai felismerésével és kezelésével kapcsolatos ismeretek közzététele, ami hátráltatja az embereket a szükséges és megfelelő ellátás igénybevételében.
Gyermekeknél a halláskárosodás csaknem 60%-a megelőzhető olyan intézkedések által, mint a rubeola és az agyhártyagyulladás megelőzésére szolgáló immunizálás, az anyák és újszülöttek jobb ellátása, valamint a középfül gyulladásos megbetegedéseinek szűrése és korai kezelése. Felnőtteknél a zajszabályozás, az ototoxikus gyógyszerek biztonságos alkalmazása, valamint a megfelelő fülhigiéné hozzájárulhat a jó hallás fenntartásához és a halláskárosodás kockázatának csökkentéséhez.
A jelentés hangsúlyozza a halláskárosodás megelőzésére és kezelésére irányuló erőfeszítések mielőbbi fokozásának szükségességét, valamint tudományos bizonyítékokon alapuló beavatkozások formájában megoldásokat is kínál, mellyel arra ösztönzik a tagországokat, hogy a hallásgondozást – ahol még nem történt meg - integrálják az egészségügyi ellátórendszereikbe.
