Szerteágazó tünetek, nehéz diéta és sok kérdőjel – nekünk ezek jutnak eszünkbe a hisztaminérzékenységről.
A hisztamint, pontosabban a szerepét az allergiás reakciókban már 1932-ben azonosították. Azóta mediátorként is ismert az autoimmun folyamatokban, a gyomorsavkiválasztásban, sőt a vérsejtképzésben is. A hisztamin minden szövetünkben megtalálható, a legmagasabb koncentrációban a tüdőben, a bazofil sejtekben és a hízósejtekben (masztociták). Kulcsszerepe van a szervezet gyulladásos (válasz)folyamataiban. A vastagbélben élő mikroorganizmusok is előállíthatják.
A hisztamin tágítja a vékony hajszálereket, előidézi és fokozza a simaizmok összehúzódását. A szervezetbe jutó allergén hisztaminfelszabadulást okoz. Ez mindenekelőtt az erekre, a nyálkahártyára, és az idegvégződésekre hat, kiváltva az allergiás reakciót.
A tünetek riasztóak lehetnek, allergiára hasonlítók, leggyakrabban: ödéma, szénanátha, csalánkiütés, atópiás dermatitisz, ekcéma, viszketés, stb.
Hisztamin érzékenység
A hisztamin túlzott mértékű felszaporodásának oka lehet a hisztamin fokozott termelődése vagy csökkent bontása, illetve a táplálékkal történő toxikus mennyiség elfogyasztása.
A friss táplálékokban kevés a hisztamin, azonban jelentős mennyiség lehet a fermentált, azaz erjesztéssel tartósított hal- és zöldségkészítményekben, a hosszú érlelésű sajtokban. Amennyiben a nem fermentált termékekben mérnek magas hisztamintartalmat, az már mikrobiológiai problémát, romlást jelezhet. A hisztaminmennyiség tárolás vagy tartósítás hatására növekszik.
Élelmiszerbiztonsági szempontból kockázatos lehet a szárított szardella, a halszósz, az egyéb halak és termékeik, a fermentált zöldségek, a hosszan érlelt sajtok, az érlelt szalámi-, és kolbászfélék.
A hisztamin okozta tünetek hasonlóak az allergiás jelenséghez, azonban ezek nem immunreakció következtében alakulnak ki, ezért nem is beszélhetünk hisztamin allergiáról, „csak” érzékenységről.
Gyakori ok a hisztamin felszaporodására, hogy a bontóenzimjeinek (diamin-oxidáz, DAO, hisztamin-N metiltranszferáz, HNMT) aktivitása csökken.
A magas szérumhisztamin koncentráció több okból kifolyólag alakulhat ki, például lehet genetikai hátterű vagy gyomor-bélrendszeri megbetegedésből fakadó, esetleg okozhatja a DAO enzim működését gátló gyógyszer is.
Fokozott kockázat van a hisztaminérzékenység tüneteinek megjelenésére a tüdő-, a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, magasvérnyomás betegség esetén és B12-vitamin hiányában.
Bizonyos emésztőrendszeri kórképeknél, elsősorban gyomorgyulladásban, irritábilis bélszindrómában (IBS), Crohn-betegségben, gyomor- és vastagbélfekélyben, DAO enzimgátló gyógyszerek szedése esetén valószínűbb a tünetek megjelenése.
Diéta és/vagy enzimpótlás
Hisztaminérzékenység esetén a kezelés egyik alapja a hisztaminszegény étrend. 13 kis létszámú vizsgálat alapján, amelyben főleg bőrgyógyászati allergiás panaszos (bőrpír, csalánkiütés) betegek vettek részt, a vizsgált esetek több, mint 50%-ban javultak vagy megszűntek a panaszok az alacsony hisztamintartalmú diétát követők körében. Ugyanakkor, bár kecsegtetők az eredmények, további klinikai tesztek szükségesek.
Azonban, ha a diéta nem elegendő, szükséges lehet a DAO enzim pótlása (ha igazolódik a csökkent aktivitás) és az antihisztamin-terápia. A DAO enzim aktivitás növelése érdekében kedvező hatású a B6-vitamin szupplementáció, ugyanakkor a C-vitamin kiegészítés nem, mivel az aszkorbinsav DAO gátló.
Az alapanyagválogatás szempontjai
Kevés hisztamin található a friss nyersanyagokban, ételekben, ezért ezek – legalábbis a hisztaminérzékenység szempontjából - szabadon fogyaszthatók.
A fermentációval előállított hal-, hús- és zöldségkészítmények, hosszú érlelési idejű sajtok teljes mértékben kerülendők. Ide tartozik a szárított szardella, a halszósz, az osztrigaszósz, a fermentált zöldségek (káposzta, kovászos uborka, szójakészítmények) és a hosszú érlelési idejű sajtok.
Hisztamin felszabadító hatásúak, ezért kerülendőek: az alkohol (különösen a pezsgő, a vörösbor, a fehérbor), a csokoládé, a citrusfélék és a paraj, sóska, gomba, banán, dió is. Az eper, ananász, szilva, kivi és a papaya, bár hisztaminmentesek, fokozzák az endogén hisztaminfelszabadulást, bár ennek pontos hatásmechanizmusát még nem tisztázták. A szakértők körében egyelőre nincs konszenzus az egyes élelmiszerek pontos hisztamintartalmáról sem, gyakran attól függ melyik forrást nézzük és a betegek egyéni reakciói közt is nagy eltérések lehetnek.
Rendkívül fontos, hogy mindig friss nyersanyagból készüljenek az ételek, és lehetőleg minél rövidebb időn belül fogyasszuk el, semmiképpen se tároljuk hosszú ideig.
Borítókép forrása: pixabay.com
