Pandémiák azonban mindig is voltak, vannak és lesznek, de vajon mennyire segíthet a maszkviselés, a kézmosás és a távolágtartás a COVID-19 járvány leküzdésében. Dr. Barcs István mikrobiológust kérdeztük arról, hogy melyek a járványügyi védekezés lehetőségei és ezek mennyiben változtak a több százéves gyakorlathoz képest.

Külön kérése volt, hogy a címben szerepeljen a félinterjú kifejezés. Talán félnie kell a véleménye kimondása miatt?

Szó sincs erről. Ugyan sokszor és sok irányból ért már támadás azért, mert leírtam, elmondtam a véleményemet. Pedig én mindig ugyanazt mondtam: amit tanultam, olvastam, és amire ezek felhasználásával jutottam. Sajnos sokaknak könnyebb a gondolkodás helyett a sémákat követni, beállni a sorba, amire a most zajló világjárvány is jócskán mutatott példát. A fél azt jelenti, hogy amit mondani szeretnék, annak csak a fele fog beleférni ebbe a rövid beszélgetésbe.

Szóba hozta a járványt. Mit látott problémának?

Alapvetően azt, hogy a felkészülés elmaradt. 2019 őszén bontakozott ki a járvány, és ebben a globalizált világban, ahol 24 órán belül a világ bármelyik pontjáról a bármelyik másik elérhető, alapfeltételezésnek kellene lennie, hogy a kereskedelmi és magánutazások tízezrei rövid idő alatt gondoskodnak egy új kórokozó elterjesztéséről az egész bolygón. És mivel ennek a fertőzésnek a lappangási ideje (amin belül a fertőzés már az emberben van, de a tünetei még nem jelzik megjelenését – A szerk) ennél hosszabb, így az első megbetegedés előtt már meg is fertőz másokat. A WHO 2020. március 9-én nyilvánította ki a világjárványt. Előtte egy bő hónappal, már a dél-európai tömeges megbetegedések idején, a hazai szakemberek még arról beszéltek, ez a vírus nem fog Magyarországon megjelenni. A következménye meg is látszódott: nem volt arcmaszk és kézfertőtlenítő a lakosságnak, egyetlen laboratóriummal próbálták elvégezni a laborvizsgálatokat, nem volt elegendő lélegeztetőgép és hiányzott az értelmes lakossági felvilágosítás. Utóbbi gyakran, néha hetente változott, egymásnak ellentmondva, minden esetben a nemzetközi egészségügyi vagy járványügyi szervezetek eljárásrendjére hivatkozva. Sikerült is elveszíteni a lakosság jelentős hányadának bizalmát, amire pedig óhatatlanul szükség van egy veszélyhelyzet megoldásában. A kapkodás időveszteséget is okozott, amit csak a második hullám elején sikerült behozni.

maszk_covid_koronavirus
Forrás: pixabay.com

Dehát azt mondta, egy újonnan felbukkant kórokozó fertőz. Hogyan lehetett volna akkor előre felkészülni?

Az árvízvédelem sem akkor küld fürkészeket a világba homokzsákot beszerezni, amikor kiöntött a Tisza. Tűzoltó autóink is vannak, és folyamatosan fel vannak töltve vízzel. Olyan emberek dolgoznak a járványügy vezetésében, aki hosszú évekig tanulták ezt, külföldön is képezték magukat, az ismeretek birtokában elvárható lett volna, hogy önállóan meghozzanak szükséges intézkedéseket.  Főleg, hogy a járvány már itt dörömbölt a kapuinkon. A történelem során egyetlen inváziónak sem vetettek gátat az országhatárok. Az pedig látható volt, hogy a többi európai ország más és más védekezési stratégiát választott. Saját szakembereik munkájával, saját viszonyaik szerinti eljárásrendeket alakítottak ki, pedig ugyanazon a földön, ugyanazon a földrészen vannak.

Mégis, a koronavírus még sosem okozott fertőzést hazánkban. Minek alapján készülhetnek fel vele szemben tapasztalatok nélkül?

A járványügyi védekezés lehetőségei régóta ismertek. Még bőven a fertőzések okainak megismerése, a mikrobák felfedezése előtt tudta már az emberiség, a ragályokkal szemben hogyan óvja meg a lakosságot. Karantén alá helyezték a falut vagy a hajót, ha tömegesen megbetegedtek ott az emberek, és a járvány elmúltáig a zárlatot fenntartották. Oltott mésszel öntötték le a tömegsírokat, várostromok, háborúk során is, hogy a döghalált megelőzzék, évszázadokkal Semmelweis vagy Labarraque előtt. Távolságot tartottak a ragályos betegektől, nem érintették meg, füstöléssel szigetelték el magukat a fertőző forrástól, megakadályozva a kór terjedését a levegőn keresztül. Ismertté váltak a járványok jellegzetességei, lefolyásuk szabályosságai, statisztikai elemző módszerei. Magyarország pedig - Fodor József, Hutÿra Ferenc, Johan Béla hazája - mindig élen járt a közegészségügyben, az elsők között épített ki mintaszerű hálózatot, büszke lehet múltjára. Pont száz éve, a Népegészségügy című folyóirat első számában jelent meg egy írás Vas Bernát, a budapesti egyetem bakteriológus professzora tollából, amely összefoglalta az akkori járványügyi gyakorlatot. Ebben a már felsoroltak mellett kiemelten szerepelt a kórokozó hordozóinak kiszűrése ingyenesen végzett mikrobiológiai vizsgálatokkal (a „tesztelés”), és senki sem vitatta ennek jelentőségét. Természetesen kevesebb kórokozót ismertek még 1921-ben, de a koronavírus széleskörű szűrővizsgálata 2020 elején is megoldható volt számos országban. Van honnan meríteni.

A bevezetett veszélyhelyzeti intézkedések vajon miért nem bizonyultak elegendőnek?

Mint tudjuk, ezek csak időleges védelmet jelentenek. Ha nem érintkezem emberekkel (otthon maradok), hordom a maszkot, fertőtlenítem a kezem meg a tárgyaimat, kizárom a fertőzést, de fogékony maradok rá. Védettséget a kórokozóval való találkozás után kialakuló és visszamaradó aktív védelem, az immunitás biztosít. Ha ezt úgy érjük el, hogy engedjük a betegséget szabadon terjedni, és rábízzuk a biológiára, mi történik, akkor, aki nem hal bele, az szerencsés esetben védetté válik. De az átvészelés is a betegek jó részében sok szenvedéssel jár, amint több ismerősöm saját betegségét elmeséli. Akik pedig nem élték túl a lélegeztetőgépet vagy oxigénterápiát, már nem kapnak több esélyt. A járvány megtörésének egyetlen biztos módja a védőoltás. Amíg a népességben van kitől megfertőződni, és vannak, akik fogékonyak a fertőzésre, a járvány robbanásszerűen terjed tovább. A fertőzési láncot csak úgy tudjuk megtörni, ha lecsökkentjük a fogékony emberek számát. Ahogy példaszerű módon, a 2. Világháború után Bakács Tibor kezdeményezésére Budapest egész lakosságát, 250 ezer embert beoltották hastífusz ellen, két hónap leforgása alatt. Amíg ez nem történik meg, a kényszerintézkedések életben maradnak. Nincs konditerem, társaságba járás, uszoda, színház, sörözés, stb. Ahogy ma találtam egy névtelen internetező bejegyzésében: Hogy mi van a védőoltásban? Röviden: a régi életünk!

Borítókép forrása: pixabay.com