A szamárköhögés (pertussis) hetekig tartó súlyos köhögési rohamokkal járó fertőző betegség. Megelőzésének leghatékonyabb módja a védőoltás.
Az egész világon elterjedt betegség, amely a védőoltással megelőzhető betegségek által okozott halálesetek egyik leggyakoribb oka. Kizárólag emberről emberre terjed cseppfertőzéssel (például köhögés, tüsszentés). Az átlagosan 7-14 napos lappangási időszakot követően, vagyis a tünetek megjelenését követően a beteg már terjeszti a kórokozót. A fertőzőképes állapot a köhögési rohamok kezdetétől számított 3 hétig vagy az antibiotikumos kezelés kezdetét követő 5 napig tart. A szamárköhögésen átesett személy általában 4-20 évig tartó védettséget szerez, mely után újra megfertőződhet. Leggyakrabban a téli és tavaszi hónapokban fordul elő.
Kórokozó
A Bordatella pertussis baktérium, mely az általa termelt toxinok révén károsítja a légutak nyálkahártyájának sejtjeit. A kórokozó a főemlősöket (például gorillák) is képes megbetegíteni. A szervezetbe kerülő baktérium az alsó légutak nyálkahártyáján megtelepedve szaporodik. Termelődő toxinjai által a hámsejteket gyulladását, súlyosabb esetben elhalását okozza.
Tünetek
A fertőzés általában enyhe hurutos tünetekkel (köhögés, tüsszögés, orrfolyás) és hőemelkedéssel kezdődik. A jellegzetes tünetek (szamárbőgésre emlékeztető belégzési hang és a gyakori, főként éjszaka, spontán is megjelenhető, kontrollálatlan köhögési roham, amelyet hányás és kimerülés követ) az általános tünetek megjelenését követő egy-két hét múlva jelentkeznek. Általában 4-6 hét múlva kezdődik meg a gyógyulás, melynek során csökken a köhögési rohamok száma és súlyossága, valamint megszűnik a hányás. Ez a szakasz általában 3-6 hétig tart. Oltott gyermekeknél, illetve felnőttkorban a tünetek, valamint a betegség súlyossága és időtartama az immunrendszer erősségétől függően enyhébb lefolyású, míg az időskorban kialakuló fertőzésre a klasszikus tünetek jellemzők. Az esetleges szövődmények (például átmeneti légzésmegállás, kötőhártya-bevérzés, tüdőgyulladás, köldök- vagy lágyéksérv, bordatörés) előfordulása csecsemő- és fiatal gyermekkorban gyakoribb.
Vizsgálatok
Általános orvosi vizsgálat mellett szükséges az orr-, torok felszínéről vett minta bakteriológiai vizsgálata a betegség első három hetében az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt és a vérvizsgálat (vérkép és ellenanyag) a tünetek kezdetét követő hat héten.
Kezelés
A fertőzés antibiotikummal gyógyítható, amely enyhíti a tüneteket, valamint csökkenti a betegség súlyosságát és a fertőzőképesség időtartamát. Az antibiotikumok csak a fertőzés első három hetében hatékonyak, mert a kórokozó ennyi ideig tartózkodik a szervezetben. Emellett tüneti kezelésként az ágynyugalom biztosítása, a levegő párásítása, a köhögést kiváltó irritáló anyagok (például dohányfüst, por) kiküszöbölése, illetve a bőséges, kis adagokban történő folyadék- és energiabevitel ajánlott. A jelenleg kapható köhögéscsillapító gyógyszerek hatástalanok a köhögéssel szemben.
Megelőzés
A szamárköhögés védőoltással megelőzhető betegség. A pertussis elleni védőoltás, melyet a gyermekek több alkalommal ismételten megkapnak, hazánkban 1954 óta kötelező. A vakcina más betegségek elleni oltóanyagot is tartalmaz, így a torokgyík, a tetanusz, a járványos gyermekbénulás és a Haemophilus influenzae okozta fertőzés ellen is véd. A védőoltás nyújtotta 3-6 évig tartó védelem lefedi a gyermekkort, amikor a legnagyobb a kórokozóval történő találkozás és súlyos szövődmények kialakulásának esélye. Mivel a fertőzést követő természetes védettség is csak néhány évig nyújt védelmet, javasolt az idősebb gyermekek és felnőttek (például pedagógusok, óvodapedagógusok, szülők, nagyszülők) újraoltása. A védőoltás nem 100%-os hatékonyságú, így a betegséget az oltottak is elkaphatják, de a tünetek sokkal enyhébbek lesznek. Azok a beteggel egy háztartásban élők, akiknél fennáll a fertőzés veszélye vagy a súlyos lefolyás kockázata, megelőzésként antibiotikumot kaphatnak.
