A köznyelvben több betegséget is méhszájsebnek hívnak, de ez az elnevezés nem pontos.
A méh betegségei közül megkülönböztethetünk a területük alapján a méhszájat, illetve a szerv más részeit érintő megbetegedéseket. A köznyelv méhszájsebnek nevezi a méh ezen területén keletkező problémát, mely akár gyűjtőnévként is felfogható, hiszen nem hivatalos orvosi szakkifejezés.
Leggyakrabban az úgynevezett cervicalisatio nevű elváltozást jelenti, ami viszont nem egy „valódi” seb, mert nem jár hámhiánnyal. A „méhszájseb” akkor alakul ki, amikor a méhnyak hengerhámsejtjei hosszú idő alatt a méhszáj laphámsejtjeire kúsznak – mivel e kétfajta sejttípus máshogy néz ki külalakra is, ezért könnyen felismerhetővé teszi a problémát.
Mi az oka?
Alapvetően a hüvely kémhatásának, vagyis pH-jának megváltozása áll a probléma hátterében, mely alapesetben savas, méhszájseb esetén a lúgosság irányába tolódik el. Ez azt okozza, hogy csökkeni fog a terület ellenállóképessége, így könnyebben megtelepednek ott a fertőzések, gyulladások, baktériumok. A hüvelyi pH megváltozása bármely életszakaszban előfordulhat, de gyakoribb a fogamzásgátló szedése esetén, illetve terhesség során.
Mik a tünetei?
Mivel a lúgosabb kémhatás miatt nagyobb eséllyel alakulnak ki fertőzések a területen, ezért a „seb” is egyre nagyobbá válhat, ami újabb megbetegedéseket segíthet elő – ördögi kör. Ezért már a kezdődő problémát is fontos kezeltetni. Maga a cervicalisatio nem okoz panaszokat, és csak akkor derül ki, mivel állunk szemben, ha ellátogattunk a nőgyógyászhoz. Ha gyulladást, fertőzést okozott a méhszájseb, akkor az alábbiak tapasztalhatók:
- hüvelyi folyás
- szokatlan vérzés, együttlétek után is
- alhasi fájdalmak
Kezelése
A hüvelyi savas pH helyreállítása a cél, fertőzés esetén pedig annak helyi kezelése. Ez általában kúpokkal, kenőcsökkel, gyógyszerrel történik, melyet a szakorvos fog meghatározni. Amennyiben nagyobb elváltozásra gyanakszik a kezelőorvos, úgy műtétre is sor kerülhet, ez az úgynevezett hurokkimetszés, melynek során lézerrel eltávolítják a méhszáj kis részét. Ezzel nemcsak mintát vesz a későbbi citológiai vizsgálathoz, hanem az eltávolítással csökkenti az esetleges rosszindulatú sejtburjánzást.
