A megtermékenyülés utáni nyolcadik hétig mindkét nem húgy- és ivarszervei azonos módon fejlődnek az embriókban, és a hormonok miatt csak utána ágazik el ez a fejlődés két irányba.
A női nemi szervek az ún. Müller-csövekből alakulnak ki, melyek ürege normális esetben összeolvad. Azonban ebben a fejlődésben lehetnek zavarok is, ami miatt a csövek részlegesen olvadnak csak össze vagy egyáltalán nem, melyek a méh és a hüvely rendellenességeit okozhatják. A méh rendellenességei közül sokat csupán a teherbeeséssel kapcsolatban diagnosztizálnak először, ha nincs egyéb tünetük.
Kétméhűség
Az egyén embriókorában a már említett Müller-csövek egyáltalán nem egyesültek, így két méh, de csak egy hüvely jön létre. Terhesség ebben az esetben mindkét méhben megtörténhet, de nagyobb az esély a vetélésre és a koraszülésre.
Torzult méh
A méh ekkor nem a szokásosan fejlődik, hanem szív alakú szervvé alakul, mely a terhességet annyiban befolyásolja, hogy gyakoribb lehet a harántfekvés és a koraszülés.
Kettéválasztott méh
A Müller-csövek összeolvadásában keletkezett zavar miatt a beteg méhének közepén egy sövény helyezkedik el, mely lehet részleges vagy teljes. Emiatt a méh ketté lesz osztva, ami fokozza a középidős vetélések kockázatát. A részleges sövényműtéttel helyrehozható, a teljes sövény sem akadályozza meg százszázalékosan a terhességet, de kisebb súlyú magzatokat okozhat.
Egyszarvú méh
Az egyik Müller-cső kifejlődése esetén keletkezhet az egyszarvú méh, ekkor ennek a szervnek csupán a fele alakul ki. Ez szinte teljesen megfosztja a nőt a teherbeesés esélyétől.
Kétnyakú kétszarvú méh
Ekkor a két kifejlődött méh a méhnyak területén ér össze, ahol sövény alakul ki, ezt a Müller-csövek részleges összeolvadása okozza.
Kétszarvú egynyakú méh
A Müller-csövek csupán felső része nem olvadt össze, a többi igen, így a méhnyak nincs kettéosztva, és csak a méh egyik része csökevényes. Ha ebben a részben tapad meg a megtermékenyített petesejt, szinte biztos a vetélés vagy a méhrepedés esélye.
