Bár régóta ismert, hogy a terhesség alatti élettani és anatómiai változások hozzájárulhatnak a vesekő kialakulásához, az összefüggést eddig nem bizonyították.
A kutatók 1984 és 2012 között közel 3000 nőbeteg orvosi dokumentációját vizsgálták át, hogy meghatározzák, vajon a terhesség időszakában újonnan kialakuló, tünetekkel járó vesekő kialakulásának a kockázata emelkedik-e ezen időszak alatt, és hogy a kockázat változik-e a terhesség előtti, alatti és utáni különböző időszakokban.
A kutatás ideje alatt összesen 945 nőnél alakult ki vesekő. A betegség kockázata a szülés közeli időszakban volt a legmagasabb, majd a szülés után egy évvel csökkent, bár a vesekő kialakulásának alacsony kockázata a szülés után egy éven túl is fennállt. Utóbbi megállapítás magyarázata az lehet, hogy míg a terhesség alatt kialakuló vesekövek többségét az általuk okozott fájdalom miatt korán észlelik, egyes kövek hosszabb ideig stabilak maradhatnak a vesében, mielőtt elmozdulnának és fájdalmat okoznának.
A tünetekkel járó vesekő a terhes nőknél a leggyakoribb kórházi felvételi diagnózis. Leggyakrabban a második és a harmadik trimeszterben fordul elő. A vesekövek, bár nem gyakoriak, jelentős szövődményeket okozhatnak, beleértve a húgyúti fertőzést, a koraszülést vagy a vetélést. A vesekövek terhesség alatti diagnózisa is kihívást jelenthet, mivel a sugárterhelés miatt korlátozottak a képalkotó vizsgálatok lehetőségei.
A vesekőbetegség megelőzésére vonatkozó általános étrendi ajánlások alapja a bőséges folyadékbevitel és az alacsony sótartalmú ételek fogyasztása. Emellett a terhesség alatt naponta legalább 1000 milligramm kalcium bevitele is szükséges, lehetőleg tejtermékekből, nem pedig kalcium-kiegészítőkből.
