Az idősödés olyan több tényező által befolyásolt, soklépcsős életfolyamat, amely biológiai, genetikai, pszichológiai, társadalmi következményekkel jár.
Hátterében az egész szervezetet változások állnak: az idősödés „fiziológiás” folyamatának hatására létrejövő „normális” változások következtében fokozatosan elvesznek a fiatal- és felnőttkorra jellemző testi, lelki és szellemi kapacitások. Az idősödés megítélésében a fizikai aktivitás és teljesítőképesség, valamint a kognitív képességek mellett a szociális aktivitást is figyelembe kell venni, mivel ezek egymással kölcsönhatásban határozzák meg a szervezet hanyatlását.
A statisztikai adatok szerint az idősekre a szív-és érrendszeri, a daganatos betegségek és az elesések jelentik a legnagyobb veszélyt. Jellemzőbb, hogy egyidejűleg több krónikus betegségben szenvednek, melyek mindegyike összetett fiziológiás és patológiás változások (például inkontinencia, immobilitás, iatrogén gyógyszerhatások) következtében alakul ki. Ez az úgynevezett „időskori szindróma” - jelensége.
A legutóbbi, 2011. évi népszámlálás alkalmával az időskorúak 40 százaléka állította magáról, hogy valamilyen krónikus betegségben szenved. Ezen betegségek aránya az idős nők körében magasabb. Az időskorú populáció krónikus betegségeinek harmada a mindennapi életben, több mint negyede a közlekedésben, több mint tizede pedig az önellátásban (például öltözködés, ágyból való felkelés) jelent akadályt, mely az életkor növekedésével egyre gyakrabban fordul elő.
A fő halálokot jelentő szív-és érrendszeri betegségek (például szívelégtelenség, magasvérnyomás betegség, pitvarfibrilláció, stroke) gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan emelkedik és az időskori halálozás 40-50 százalékáért felelős.
Forrás: Székács B.: Megöregedni ma … és holnap? Mit tehetünk a máért, mit a holnapért? Demográfia, 2016; 59:155-72.
Borítókép forrása: pixabay.com
