A kutya parvovírusa az egyik legsúlyosabb vírus, amelyet ugató kedvenceink elkaphatnak. Kölyköknél halálos kimenetelű lehet. Szerencsére megfelelő védőoltással könnyen megelőzhető.
A parvovírust 1967-ben azonosították és sok kutya életébe került a kórokozó megjelenése. Nagyon súlyos tüneteket okoz a kölyköknél, és elég gyorsan terjed is, ráadásul nagy számban ürül a fertőzött egyedekből. Külön probléma, hogy a vírus napokig életképes maradhat a külső környezetben is. Az ellene való védőoltás a legalapvetőbb vakcina a kiskutyák körében, mégis időről időre felüti a fejét a fertőzés.
A parvo a bélrendszer és a csontvelő gyorsan osztódó sejtjeinek DNS-ét károsítja elsősorban, ezért tünetei is ezekben a szervekben jelentkeznek. Leginkább kölyök és fiatal kutyákat támad meg, de a felnőtt, idős kutyákra is veszélyes, ha azok nincsenek beoltva.
Levegőben nem terjed, ugyanakkor a felületeken hónapokig jelen lehet, és bizonyos tisztítószereknek is ellenáll. Szennyezett széklettel való érintkezés útján terjed, de nem kell szilárd ürüléket látnunk ahhoz, hogy a vírus jelen legyen a környezetben. Megélhet a talajon vagy a kennelek, futtatók felületén, az emberek kezén vagy a szennyezett emberek ruházatán. A kutyák a szőrükön vagy a mancsukon is hordozhatják, ha szennyezett székletanyaggal érintkeztek. A vírus emberre nem terjed, viszont a macskákat megbetegítheti!
A parvovírussal fertőzött kutya a fertőzést követő három-hét napon belül kezdi mutatni a tüneteket. Első jjeleként gyakran letargiát látunk az addig vidám kölyöknél, és előfordulhat, hogy nem akar enni. Gyakran lázasak is lesznek, a fertőzés előrehaladtával pedig súlyos hányástól és hasmenéstől fog szenvedni.
A súlyosan beteg, kezeletlen kölyökkutyák összeeshetnek, és a kiszáradás és a fertőzés mértéke miatt magas pulzust és hipotermiát kapnak, ami a halálukhoz vezet. A legnagyobb halálozási kockázat körülbelül 24-72 órával azután következik be, hogy a parvo tüneteit észlelték kutyánál.
A vírust székletből diagnosztizálják. A kezelés hosszadalmas és nem mindig sikeres. Szükséges az infúzió, az elektrolitok pótlása, a hányás és hasmenés tüneteinek megállítása, valamint az állat mesterséges táplálása és erősítése, míg a vírus át nem megy rajta.
Mindez elkerülhető lenne egy egyszerű védőoltással! A megelőzés tehát a legbiztosabb!
Forrás: https://www.petmd.com/dog/conditions/infectious-parasitic/c_dg_canine_parvovirus_infection
Borítókép forrása: unsplash.com
