A macskagazdik elárasztják a netet a kedvenceikről szóló videókkal, amint azok eufórikus állapotban görgetik fel-alá macskagyökérrel teli játékaikat.
De hogy vajon pontosan miért hat így a macskákra ez a növény, azt régóta rejtély övezi. Egy friss kutatás szerint a kulcs a bódító vegyi anyagokban van, amelyek a macskák opioid rendszerét olyan módon aktiválják, mint ahogy azt a heroin és a morfium teszi az embereknél.
A macskagyökér (Nepeta cataria) és a japán minikivi (Actinidia polygama) nevű növény is tartalmaz iridoidoknak nevezett vegyületeket, melyek megvédik őket a levéltetvektől, és ezeknek tudható be a cicák eufóriája is. A vegyületek pszicohológiai hatásának meghatározásához Masao Miyazaki, az Iwate Egyetem biológusa öt évet töltött különböző kísérletek elvégzésével. Csapata elsőként kivonta a vegyületeket mindkét növényfajtából és kiválasztotta a leginkább hatásos összetevőt – egy nepetalaktolnak nevezett vegyületet, melyről a kutatás előtt nem tudták, hogy hatással lenne a cicákra. Ezután tíz levélhez hasonló adagnyit papírzacskókba tettek és más, sóoldatos anyagot tartalmazó zacskókkal együtt 25 házimacska elé, hogy megfigyeljék a reakciójukat. A legtöbb cica csupán a nepetalaktolos zacskók iránt mutatott érdeklődést.
Hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ez volt a macskák figyelmének tárgya, a kutatók megismételték a kísérletet harminc vad macskával, illetve egy leopárddal, két hiúzzal és két jaguárral a japán Tennoji és Oji állatkertekből. Mérettől függetlenül a macskafajták mindegyikére hatással volt a vegyület, tíz percekig dörgölték a testüket és a fejüket a zacskókhoz, ezzel ellentétben a kutyákat és az egereket teljesen hidegen hagyta a dolog.A következő lépés az volt, hogy a kutatók béta-endorfinokat juttattak öt macska véráramába öt perccel a fenti teszt előtt és után. Úgy találták, hogy e boldogsághormon szintje szignifikánsan emelkedett azután, hogy a macskák elé rakták a nepetalaktolos zacskókat. Másik öt macska azonban, akiknek blokkolták az opioid rendszerét, hozzá sem nyúlt a tasakokhoz.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy van-e más oka a cicák dörgölőzésének az élvezeten kívül – mivel az egyik munkatárs hallott a nepalakton rovarűző hatásáról, amit olyan hatékonynak mondtak, mint egy két évtizeddel ezelőtti, Amerikában híres szúnyogirtó szert, a DEET-et. Feltételezéseik szerint tehát a macskafélék a vadonban azért dörzsölik magukat a macskagyökérhez vagy a japán minikivihez, hogy azzal rovarriasztót juttassanak a bőrükre és szőrzetükre. Ezt bizonyítandó a nepetalactollal „kezelt” cicákat leszedálták, a fejüket szúnyogokkal teli kamrákba dugták, és megszámolták, hány szállt rájuk – az eredmény az volt, hogy feleannyi, mint amennyi a semleges anyagokkal permetezett cicákén landolt.
A legtöbb macskagazdi és kutató eddig úgy gondolta, hogy az eufórikus hatás miatt viselkednek így a macskagyökér közelében a kisállatok, ezzel szemben Miyazaki csapata úgy találta, hogy ez egy sokkal funkcionálisabb viselkedés, amely a macskák őseitől ered. Bárki, aki már látott vadászó állatot, tudja, milyen nehéz mozdulatlannak maradniuk, miközben körüldongják őket a szúnyogok - így ők a macskagyökér használatával tőlük akarnak megszabadulni.
