A felnőttek körülbelül 8 százaléka szenved világszerte az alvási bénulásnak nevezett, bénulással járó rémisztő állapottól.
Az alvási bénulás az alvással összefüggő rendellenességek csoportjába tartozik, amelyeket paraszomniának neveznek. Ezek a riasztó események akkor történhetnek meg, amikor elalszik (hipnogógiás), vagy amikor felébred (hipnopompikus), ami általában azt eredményezi, hogy nem tud mozogni vagy beszélni. A bénulásos epizódok akár több percig is eltarthatnak. Az alvási bénulást részben az teszi annyira ijesztővé, hogy az emberek teljesen tisztában vannak azzal, hogy mi történik velük – és azzal, hogy képtelenek tenni ellene. A jelenségről több száz éves feljegyzések vannak, de továbbra is rejtély övezi. Némelyik kultúrában úgy vélik, hogy ezt az állapotot fekete mágia, paranormális erők vagy mitikus szörnyek okozzák.
Tudományos háttér
Bár még sok minden kérdéses maradt az alvási bénulással kapcsolatban, vannak alapvető tudományos háttérismeretek. Az alvási bénulás az alvás legmélyebb fázisában, a REM (rapid eye movement) során fordul elő. Amikor REM-ben vagyunk, motoros neuronjaink gátolva vannak, ami megbénítja a testet. Ez védőintézkedésként történik, hogy megakadályozza a testet az alvás ezen szakaszában előforduló intenzív álmok „eljátszásában”. Mivel a legtöbben általában mélyen alszunk ebben a szakaszban, nem veszünk észre és nem is zavar minket a bénulás. Ám az alvási bénulás esetén az érintett nem alszik mélyen, és tudatában van annak, hogy nem tud mozogni. Ez pánikrohamhoz vezet, mivel a további mozgási erőfeszítések nem vezetnek eredményre.
Gyakoriak a hallucinációk
Becslések szerint az alvási bénulás 75 százaléka hallucinációkkal jár, amelyeknek három kategóriája van. Az úgynevezett „behatoló” hallucinációk akkor fordulnak elő, amikor az emberek úgy érzik, hogy veszélyes lény van a szobában. A mellkasi nyomással kapcsolatos hallucinációk fulladás érzéséhez vezethetnek. A vesztibuláris-motoros hallucinációk magukban foglalhatják a testen kívüli érzéseket és a mozgás érzéseit, például a repülést. A „behatoló” és a mellkasi nyomás hallucinációi szorosan összefüggenek a félelemmel, és történelmileg tévesen természetfeletti eredetűnek tartják. A vesztibuláris-motoros hallucinációkat azonban a boldogság érzésével, valamint az erotikus érzésekkel társították.
Éjszakai rémület
Az alvási bénulást és az éjszakai rémületet gyakran összekeverik. Bár mindkettő ijesztő alvási rendellenesség, két különböző állapotról van szó. Az alvási bénulás esetén az embernek általában nyitva van a szeme, csendes, és nem mozdul, miközben ez történik. Leggyakrabban a reggeli órákban fordul elő, és az érintett könnyen felébreszthető ebből az állapotból. Ezzel szemben, aki éjszakai rettegést él át, az esemény közben hangokat hallat vagy sikoltozni fog. Ez általában az alvás korai szakaszában fordul elő (nem REM), és nehéz felébreszteni. Bár az éjszakai/alvási rémület a felnőtteket is érintheti, sokkal gyakoribb a gyermekeknél.
Az alvási bénulás lehetséges okai
A kutatások azt mutatják, hogy számos tényező kapcsolódik az alvási bénuláshoz. Ezek közé tartozik a családi anamnézis, a stressz és a trauma, a kábítószerhasználat, a narkolepszia, a nem pihentető alvás, a pánikbetegség és az alvási pozíció (háton alvás). Egyéb kiváltó oka lehet az alvási apnoe, a rémálmok, az éjszakai lábgörcsök, a bipoláris zavar és a változó alvási ütemterv, valamint bizonyos gyógyszerek (például triciklikus antidepresszánsok, béta-blokkolók, altatók).
Megelőzési lehetőségek
Egy tanulmány kimutatta, hogy a meditáció és a relaxáció segített csökkenteni az alvási bénulást. Más módszerek is hatékonyak lehetnek, beleértve a délutáni szunyókálás kihagyását, a lefekvés előtti meleg fürdőt, a hűvös szobában való alvást, az oldalsó alvást és a rendszeres alvási ütemterv betartását. Ha ezek a technikák nem segítenek, egy alvászavarral foglalkozó szakorvos felkeresése és egy alvásvizsgálat hasznos lehet annak meghatározásában, hogy valakinek van-e más alvászavara (például apnoéja), amely hozzájárulhat a problémához.
