A család szent és sérthetetlen, de sajnos sokszor van olyan, hogy a színfalak mögött valami már rég és nagyon elromlott, a benne élők pedig szenvednek.
A mérgező családi modell sokféle lehet, de mind jellemzője, hogy a benne élők nem lehetnek önazonosak, eltolódnak az egészséges arányok és határok, megszűnik a harmónia, egyik vagy másik családtagnak akár kínzó is lehet a családban maradás, miközben szorong, depressziós lesz és nem találja a menekülési utat. A toxikus családi helyzet sokszor külső szemlélőként egyértelmű, de, akik benne vannak, nehezen lépnek ki belőle.
Az, hogy egy gyermek szerepet vállal a családi feladatokban, normális. De ha ez a szerepvállalás irreális elvárásokba fut, és ettől akár a gyermek tanulmányai, társas kapcsolatai vagy szabadideje sérül, az már a toxikusság egyik jele.
A gyermek fejlődéséhez sok pozitív megerősítésre és persze észerű kritikára is szükség van. Ha azonban ez a kritika destruktív, pusztítja az énképet, megalázó, szemrehányó, akkor az a családi dinamika megint csak nem egészséges és a gyerekre nézve hosszú távon kimondottan mérgező lesz.
A toxikus családokban az elhanyagoltság is jellemző, ami sokszor a külső szemlélőnek nem is szembetűnő. Egy gyermeknek meg kell kapnia a szeretetet, biztonságot, törődést, élelmet, tiszta ruházatot, figyelmet, oktatást és az egészségéhez szükséges ellátást. Ha ezekből bármi is hiányzik, az már elhanyagolásnak számít – és sajnos sok családban fennáll manapság is. Pedig ezek jó része nem pénz kérdés!
A mérgező családtagok gyakran lenézőek, becsmérlőek, kritikusak, nem fogadják el mások döntéseit, látszólag mások fölé helyezik magukat, miközben a mélyben valószínűleg magukkal nincsenek kibékülve és megelégedve. A toxikus egyének a másik gyenge pontjára mennek, kihasználják a sebezhetőségét, aláássák az önbecsülését, így akarva megerősíteni saját pozíciójukat. A szóbeli és érzelmi bántalmazás kicsúcsosodása a fizikai bántalmazás, ami már súlyos és büntetendő cselekedet.
Az ilyen helyzetekben ragadásnak súlyos következményei lehetnek hosszú távon. Kóros önkép fejlődik ki, képtelenek leszünk normális társas kapcsolat kialakítására, esetleg tovább örökítjük a toxikus viselkedést (mintakövetés), de jelentkezhet a káros szenvedélyekbe való menekülés is. Az ilyen családoknál az egyetlen megoldás a leválás és az énkép megerősítése, amihez a legtöbb esetben már szakember segítségére is szükség van. Mivel a másikat nem tudjuk megváltoztatni, csak saját magunkon tudunk változtatni és segíteni. A saját életünkért vagyunk felelősek, és magunkért meg kell tenni, hogy elvágjuk a toxikus kötelékeket.
