Ha nem szeretnék az egykori házastársak, hogy gyermekük sérüljön és jobban megviselje a szeparáció, mint kellene, akkor nem árt, ha összefognak.
Egy válás nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, vége a jó viszonynak, soha többé egymáshoz sem szólunk, sőt, ahol lehet egymás alá pakolunk és még a gyerekeket is a másik fél ellen hangoljuk. Annak ellenére, hogy nagyon sok házasság ilyen csúnya véget ér, ha a pár valóban szem előtt tartaná a gyermeke érdekeit, azt, hogy lelkileg a legkevésbé sérüljön vagy érje trauma, akkor közösen megbeszélnék, hogyan is működtethető a társszülőség, mint napjaink egyik rendszeres társadalmi kihívása.
-
Legyen ütemterv, és tartsuk is magunkat hozzá. Az érzelmileg kaotikus helyzetben fontos, hogy stabilitást találjon a gyerek, és ez vonatkozhat a heti vagy napi menetrendre. Segíthetünk gyermekünknek alkalmazkodni az új élethelyzethez azáltal, hogy rendszeres ütemtervet állítunk fel, hogy mikor tölthet időt az egyes szülőkkel, és ehhez tartjuk is magunkat. Minél következetesebb vagyunk, annál stabilabb lesz a gyermek ebben a nehéz helyzetben. A látogatásokon túl legyen szervezett a napi program, az étkezések ideje, a lefekvés ideje, a tanulás ideje stb.
-
Azonos szabályok mentén. Ideális esetben a társszülőknek közösen kell kialakítaniuk, hogy mik a szabályok és az elvárások a gyerkőc felé, és ha lehetséges, ezt mindkét háztartásban be kell tartatni. Az egyértelmű elvárások is stabilitást adnak az amúgy kényelmetlen szituban.
-
Had döntsenek ők is. Egy váláskor a gyermeknek ritkán van beleszólása az eseményekbe, úgy érzi, csak sodródik, nem ura a saját kis életének, nem tartják fontosnak, nincs önálló döntése. Éppen ezért a válás utáni új élet kialakításában engedjük meg gyermekeinek, hogy beleszóljanak a napi döntésekbe. Ez magában foglalhatja az új helyiségek kialakítását, vagy a tavaszi szünet idejére való elfoglaltságait, a ruhatárát stb. Ezzel bevonjuk és hangot adhat az új családi hagyományok kialakításában.
-
Szakértő segítség bevonása. Néha nem tudjuk egyedül megoldani a konfliktusokat. Lehet, hogy gyermekünk jobban érzi magát, ha egy megbízható harmadik féllel beszélhet az érzéseiről. Az is előfordul, hogy az elvált társak között olyan mérges a viszony, hogy családterápiára van szükség. Fontos lenne felismerni, hogy a gyermek érdekében -ha segítséggel is, de - el kell ásni a csatabárdot.
-
Viselkedjünk felnőttként! Mert azok is vagyunk. Ha valóban felnőttként cselekszünk, akkor nem terheljük a gyermekeinket saját félelmeinkkel és negatív érzelmeinkkel a volt házastársunk iránt. Ne kritizáljuk azt folyamatosan, és ne feledjük, hogy még mindig ő a gyerekünk apja vagy anyja. És mivel a gyermek mindkét szülővel azonosul, a volt partnerről negatívan beszélni, alááshatja a gyerekünk önazonosságát és biztonságát.
Bármilyen nehéz is a válás után kulturáltan és hideg fejjel viselkedni, ha valóban fontos nekünk a gyermekünk jól léte, akkor meg kell ezt tenni. Ha szükséges, tanácsot kérni, terápiára menni vagy legalább egy jó szakkönyvet elolvasni a témában. A válás nem jelenti a világvégét. Az is lehet, hogy a házasság utáni kapcsolatunk sokkal termékenyebb lesz a volt párunkkal, mint az együtt töltött idő volt. Adjuk meg ennek az esélyét, mert csak így lehetünk boldogak hosszú távon!
