A gyermekek érzelmi és pszichológiai bántalmazását a szülők, nevelők vagy a gyermek életének más jelentős személyiségeinek viselkedése, beszéde és cselekedetei határozzák meg, amelyek negatív mentális hatással vannak a gyermekre.
Sokan úgy gondolják, a gyerekek mindent kibírnak, elfelejtenek. Ez nem igaz, és számos szakember felhívja rá a figyelmet, hogy a traumák nagyon gyorsan és nagyon mélyen be tudnak ivódni a felszín alatt. Nem kell, hogy egy gyereket fizikailag abuzáljanak ahhoz, hogy egy életen át nyögje a lelkében a sérelmeket. A szóbeli bántalmazás, a gyerekek körében mostanság elterjedt cyber bullying veszélyesebb olykor, mint a fizikai sérülések. Nem csoda, hogy a közösségi média térhódításával megnőtt a fiatalkori öngyilkosságok száma is.
Az érzelmi bántalmazásnak sokféle megnyilvánulási formája lehet:
-
ilyen az említett szekálás, csúfolás;
-
az erőszakkal, fizikai bántalmazással való fenyegetés;
-
egy másik ember érzelmi/fizikai bántalmazásában való részvétel vagy szemtanúság;
-
a szeretet és gondoskodás megtagadása;
-
az önbecsülés, önértékelés rombolása, sértegetések.
Az ilyen jellegű traumák akár a szürke hétköznapokban is érinthetik a gyerekeket, de ahhoz, hogy ezek tényleg mélyre hatoljanak, rendszeresnek kell lenniük, egyetlen eset még nem okoz valószínűleg tartós károsodást. Az iskolai bullying, a szülők viharos válása, az anyagi nehézségek miatti állandó stressz vagy egy alkohol-/drogfüggő szülő viszont mind olyan dolgok, melyek miatt a gyerek azonnali segítségre szorulna.
A bántalmazott gyermekek viselkedése általában megváltozik, és ezt jó, ha a környezete figyeli. Aggasztó jele lehet az abuzálásnak a félős magatartás; a szülők megtagadása, tőlük való félelem; agresszió társai irányában; étkezési zavarok; súlyos önértékelési problémák, önmaga ócsárolása; érzelmi labilitás; beszéd zavarok, például dadogás.
Az érzelmi bántalmazásnak hosszú távon olyan káros hatásai lehetnek, ami nemcsak az egyének szintjén, hanem akár a társadalom szintjén is megjelenik. Egy abuzált gyermekből könnyebben lesz abuzáló felnőtt, bűnelkövető, alkoholista vagy drogfüggő.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy hathatós segítséget kapjanak minél hamarabb. Ha a szülő önhibáján kívül (pl. válás) teszi ki ilyesminek a gyermekét, akkor ha felfedezi a problémát, nyitott lehet maga is a segítségkérésre. Más esetekben viszont falakba ütközhet az, aki megpróbál “beleszólni”, ezért nagyon óvatosan kell segítséget kérni és adni, szigorúan szakemberek véleményét kikérve és őket bevonva. A jó hír, hogy az érzelmi traumákból, bántalmazásból fel lehet gyógyulni, de az odavezető út nem feltétlenül gyors és könnyű, ezért minél előbb kezdődik meg a terápia, annál jobb.
Egy gyermek sem érdemli meg, hogy bántalmazásnak legyen kitéve. Gyakran a szekáló, “gonosz” gyerekek otthon maguk is bántalmazottak. A gyűlöletkeltés, az agresszió lassan ölő lelki méreg, ezért mielőbb meg kell állítani ezeket a folyamatokat.
