Bár a világ általában a fizikai abúzusra van kihegyezve, és a családon belüli erőszak esetén erre gondolunk, valójában a gyerekek mentális és érzelmi bántása, elhanyagolása hosszú távon pont annyira mérgező.

A gyermekek érzelmi és pszichológiai bántalmazása a szülők, gondozók vagy a gyermek életében más jelentős szereplők viselkedése (akár korosztályi bullying), beszéde és cselekedetei, amelyek negatív mentális hatással vannak a gyermekre. Ezek a viselkedési minták lerombolják a gyermek érzelmi fejlődését és önértékelését.

mentalis_verbalis_abozus
Forrás: unsplash.com

Egy gyermek érzelmi abúzusára tipikus példák a sértések, becsmérlő szavak, az önértékelést romboló kinyilatkoztatások, a napjainkban széles körben elszenvedett “bullying”, de idesoroljuk az erőszakkal való fenyegetést, zsarolást, azt, ha más fizikai/verbális bántalmazásának szemtanúi lesznek a gyerekek és sajnos nagyon súlyos hatású az érzelmi elhanyagolás is.

A gyermekbántalmazás minden típusú családban előfordul. Ne higgyük, hogy egy szépen felépített kirakat mögött nem lehetnek súlyos és szomorú problémák. Az anyagi jólét nem feltétlen jelent egyet a gyermekek érzelmi jólétével. Ennek ellenére azért úgy tűnik, hogy azokban a családokban gyakoribbak ezek az említett visszaélések, ahol a szülők maguk is súlyos gondokkal küzdenek.

Ilyenek a kilátástalan anyagi nehézségek, az alkohol és kábítószer függőség, a válás átélése, a mindennapi nehézségekkel küzdő egyedülálló szülőség, a mélyszegénységben élő és szegregált társadalmi csoportok.

A gyermekeknél az érzelmi bántalmazásának sokféle jele lehet. A gyerekek egy része maga is bántalmazó magatartást folytat a közösségében, mások túlságosan visszahúzódnak, nem kommunikálnak. Abúzusra utaló jel az is, mikor magáról nagyon negatívan nyilatkozik a gyermek, úgy tűnik, semmire sem tartja magát képesnek és egyáltalán nem tartja magát szerethetőnek. Jelzi a szülők elutasítása, az utálat kinyilvánítása és a tőlük való félelem is. Megmutatkozhat beszédzavarban, érzelmi éretlenségben, viselkedészavarokban, beilleszkedési nehézségekben, tanulási problémákban. Tapasztalhatunk fizikai elhanyagoltságot is, koszos ruhát, fürdetlenséget, az étkezések hiányának jeleit.

Természetesen nem minden nehézség mögött van családi probléma, ezért óvatosan kell bánni ezekkel a helyzetekkel. A pedagógusoknak, családtagoknak nagyon diszkréten kell eleinte eljárniuk, ha ilyesmire gyanakodnak. Első körben a gyerekkel érdemes beszélgetni, akár mediátor, pszichológus segítségét bevonni. Ezután következhet a szülők és egy szakmai team közös beszélgetése. Az állam vagy gyámügy felé történő feljelentés csak a végső eset lehet, hiszen, ha nem az áll a háttérben, amit sejtünk, vagy egyéb módon még kezelhető a probléma, akkor az ilyen komoly beavatkozással sokkal többet árthatnánk a gyereknek.

Sajnos a mélyszegénységben élő családoktól sokszor emelik ki a gyerekeket, holott az állami gondozásban sem kapnak sokkal több érzelmi biztonságot (az étkeztetésükre pedig ma Magyarországon 680 ft/napos kvóta van), ezért a legfontosabb a család helyzetének rendezése lenne, a segítség nyújtás lehetőségeinek megtalálása, nem pedig a család szétzilálása. Természetesen ez nem igaz akkor, ha a gyermeket bántalmazzák, ám pusztán az anyagi nehézségek nem lehetnek okai egy gyerek kiemelésének.

Forrás: https://www.healthline.com/health/child-neglect-and-psychological-abuse
Borítókép forrása: unsplash.com
 
Neked ajánljuk

Hogyan rontja el az esti rutin a baba alvását?

A PEACE alváscoaching harmadik lépése az esti rutinnal foglalkozik. Az esti rutin az a néhány dolog, amit a babával szoktatok csinálni lefekvés előtt, általában a vacsora és az altatás között. Praktikus okokból beletartozik a fürdetés, pelenkacsere, pizsamába bújás, és kortól, szokásoktól függően a fogmosás, az utolsó esti szoptatás, pólyázás.