A szorongással járó lelki zavar általában gyerekeket érint, de felnőtteknél is nyoma maradhat, sőt, az állatvilágban is megfigyelt jelenség.
A szeparációs szorongás az emberi fejlődés egy természetes lépcsőfoka, noha nem mindenkinél alakul ki. Általában a 8-12 hónapos babákra jellemző, de ezt kinövik. Sajnos az esetek egy részében megmarad, sőt, felnőtt korra akár mentális problémákban ölthet testet. Érdekesség, hogy ezzel a házi kedvenceinknél is találkozhatunk, akik képtelenek egyedül maradni a lakásban, a gazdi ahogy kikerül a látótérből, pánikban, ugatásban, szorongásban törnek ki, agresszívak lesznek, szétszedik a bútorokat.
Az embernél a tünetek a szétválasztástól, elválástól vagyis a szeparációtól való félelem, szorongás váltja ki, melyek a következők:
-
a gyerek kapaszkodik a szülőkbe, nem akarja elengedni
-
szélsőséges és súlyos sírás, pánik, toporzékolás
-
az elkülönítést igénylő dolgok megtagadása
-
fizikai betegség jelentkezik, például fejfájás vagy hányás
-
erőszakos, érzelmi indulatok, agresszió
-
az óvodába, iskolába járás megtagadása
-
gyenge óvodai, iskolai teljesítmény
-
más gyerekekkel való egészséges kapcsolat kialakításának hiánya
-
nem hajlandó egyedül aludni
-
rémálmok gyötrik, bepisil
A szeparációs szorongás nagyobb eséllyel alakul ki olyan gyermekeknél, akiket túl féltenek, állandóan pátyolgatnak, vagy szorongó, depresszív a családi környezetük, vagy alacsony gazdasági-társadalmi helyzetben van a család, vagy elve nagyon félénk a gyermek természete, vagy érzelmileg elhanyagolóak a szülők. A helyzetet kiválthatja például egy költözés, otthon váltás, iskolaváltás, előhívhatja a szülők válása, de valakinek a halála is.
A szeparációs szorongással küzdő gyermekeket kezelni kell, hogy felnőtt korukra ne vigyék át a pszichés problémákat. A legtöbb esetben viselkedés terápiával segítenek, extrém esetekben ezt gyógyszerrel is kiegészíthetik.
A leghatékonyabb terápia a kognitív viselkedésterápia, mellyel a gyermekeket megtanítják a szorongás kezelésére. Általános technikák a mély légzés és a relaxáció. A szülő-gyermek interakciós terápia a másik mód, amely a szülő-gyermek kapcsolat minőségének javítására összpontosít. Elősegíti a gyermek biztonságérzetének kialakulását. A pozitív reakciókat, bátorságot jutalmazza a terápia, de rá is mutat a szülőknek, hogy mi váltja ki a gyermek szorongását. A terápia ösztönzi a szülőket, hogy egyértelműen kommunikáljanak gyermekükkel, aki egyértelmű határokat kap, szabályokat és rendet az életébe, ami biztonsággal tölti el.
Az iskolai környezet a sikeres kezelés másik kulcsa. A gyermeknek biztonságban kell éreznie magát az intézményes formákban is, és lehetővé kell tenni, hogy a szorongásos gyerek elérhesse, kommunikálhasson onnan a szülővel, persze keretek között. A tanároknak pedig ösztönözni kell a társas interakciók, közösségi biztonságérzet kialakulását.
