Mi lehet a megoldás akkor, ha úgy tűnik, gyermekünk nem a korának megfelelően érett?

Egy szülőnek talán a legnagyobb félelme, hogy a család legújabb tagja nem fejlődik rendesen, nem lesz egészséges, valami gond lesz, amitől később problémája akadhat az életben. Így amikor a kicsi nem pont úgy reagál a külső ingerekre, nem pont annyira beszédes, nem annyira, vagy épp túlságosan izgága a többi gyerekhez képest, azonnal jön a kétségbeesés.

Talán a legnehezebb megállapítani, hogy a gyerek miért viselkedik úgy, ahogy, hiszen szólni nem tud. Nem azért lesz a külső szemlélő számára furcsa, mert ezzel jelezni akar, hanem azért, mert ő így tud viselkedni, máshogy nem. Megérteni, hogy hol van az a pont, amikor a gyerek már nem csak simán kicsit más, mint a többiek, hanem bizony segítségére lesz szüksége, hogy megtanuljon a világban élni, talán a legnagyobb kihívások közé tartozik. 

A világunk egy tipikus idegrendszerű, fejlődési ütemű egyénre van szabva. Minden olyan ember, aki neurológiai szempontból atipikus, legyen az ADHD, Asperger, valamilyen finommotorikus fejletlenség, vagy megkésett beszéd és testi folyamatok feljődése, akadályok tömkelegével találja szemben magát már az élet legelső éveitől fogva.

Szerencsére ma már számtalan tudományos kutatás és szakember áll rendelkezésünkre, hogy gyermekünk a megfelelő segítséget kapja, és így megtanuljon a társadalom teljes értékű tagjaként élni. Ilyenek lehetnek általában a Tervezett Szenzomotoros Tréningek, illetve a Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika.

gyerek
Forrás: pexels.com

Figyeljünk az árulkodó jelekre!

Az első évben is már számtalan jelet figyelhetünk meg, ami arra utal, hogy eltérő fejlődésű gyermekünk van. Ezek korai felismerése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megfelelő környezetben tudjon felnőni, ahol a “különlegessége” nem akadályként vagy teherként van jelen az életében, hanem egy eszközként, amit használhat a sikeres, boldog élethez. 

Ilyen tünetek lehetnek az aszimmetrikus mozgás, ha csak nagyon rövid ideig tart szemkontaktust, ha nem gagyog, nem gügyög, vagy ha nagyon nehezen tudjuk megnyugtatni. Hároméves korig bezárólag gyanús lehet, ha sokat csetlik-botlik, ha “hiperaktív”, rendkívül akaratos, öntörvényű és nehezen irányítható és a szókincse nem vagy csak nagyon lassan fejlődik. 

Fontos tisztában lenni vele, hogy a gyerekkel nem feltétlenül van baj. Attól, mert neurológiailag atipikus, más szóval fejlődési rendellenessége van, attól még élhet tökéletesen boldog, sikeres, teljes értékű életet. Csupán más eszköztárra van szüksége, mint a többségi társadalomnak ahhoz, hogy ezt el tudja érni, és szülőként a mi felelősségünk, hogy megtaláljuk azokat a szakembereket, akik ezt az eszköztárat át tudják neki adni.

Ne ijedjünk meg, ha úgy érezzük, mi ehhez kevesek vagyunk, mert ez nem így van. Ne várjuk el magunktól, hogy varázslatos módon tudjuk nem csak diagnosztizálni gyermekünk állapotát, de kezelni is. Szerencsére a mai világban már számtalan formában jelen van a segítség, és ne féljünk ezeket használni is.

Borítókép forrása: pexels.com