Tudatosság és következetesség nélkül nem leszünk elég jó szülők. És ami rövidtávon „megéri”, az hosszú távon bizony káros lesz a gyerekre és a családra nézve.
A tudatosság, az éberség, vagyis a jelen pillanat megélése a buddhizmus tanaiból fakad, és mesterien alkalmazható a gyereknevelésben. Ráadásul használatával életképes, egészséges lelkületű utódaink lesznek. A figyelem tudatosítása a gyermeknevelésben az, hogy megfontoltan reagálunk a gyermek viselkedésére vagy cselekedeteire, szemben az egyszerű reagálással. Azon munkálkodunk, hogy elfogadjuk gyermekünket és ő viszont önmagát. Fontos a nyitottság és a világ felé való nyitottság, mint példamutatás is.
Ez persze nem azt jelenti, hogy figyelmes szülőnek lenni mindig pozitív gondolkodást hoz magával. Ehelyett arról van szó, hogy valóban részt veszünk a jelen pillanatban, és nem hagyjuk, hogy a múltból vagy a jövőből származó érzelmek vagy traumák tapasztalatait és reakcióit vetítsük le. Lehet, hogy továbbra is haragosak vagy csalódottak leszünk, de a tudatos jelenben maradás, és nem berögzült minták követése végül sikert hozhat.
A tudatos nevelés legfőbb erényei:
-
Hallgatás. Ez azt jelenti, hogy valóban hallgatunk és teljes figyelemmel fordulunk a gyermekhez. Ez óriási türelmet és gyakorlást igényel. A hallgatás pedig kiterjed a környezetre is. Fogadjuk be a látnivalókat, illatokat, hangokat, amelyek körülvesznek minket és a gyermekünket. Tegyük le a telefont, ne azon merengjünk, hogy milyen e-mailt kellene megválaszolni, vagy hogy a jövőben mi lesz. Most vagyunk, és most történik minden!
-
Ítélet nélküli elfogadás. Úgy kell elfogadnunk a gyereket, hogy nem ítélkezünk az érzéseink vagy az ő pillanatnyi érzései alapján. Őt kell látnunk és nem a cselekedetét. A cselekedetnek gyakran más, belső mozgatója van, erre is érdemes ráhangolódni. Fogadjuk el őt, ne támasszunk irreális elvárásokat felé. Hagyjuk, hogy abban legyen jó, ami az ő szíve vágya.
-
Érzelmi tudatosság. A szülői interakciók tudatosítása a szülőtől a gyermekig és vissza. Az érzelmi tudatosság modellezése kulcsfontosságú ahhoz, hogy gyermeket megtanítsuk ugyanerre. Mindig vannak érzelmek, amelyek befolyásolják a helyzeteket, függetlenül attól, hogy régen alakultak-e ki, vagy mulandóbbak-e. A gyerek megtanulja a mintákat, ezért nem mindegy, mire, hogy reagálunk és ezt, hogy kommunikáljuk le.
-
Önszabályozás. Ez azt jelenti, hogy nem hagyjuk, hogy az érzelmeink azonnali reakciókat váltsanak ki, például ordibálást vagy más automatikus viselkedést. Gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk vagy túlreagálunk dolgokat.
-
Együttérzés. Lehet, hogy nem értünk egyet gyermekünk cselekedeteivel vagy gondolataival, de a figyelmes gyermeknevelés együttérzésre ösztönzi a szülőket. Ez magában foglalja az empátiát és a gyermek pillanatnyi helyzetének megértését. Az együttérzés visszahat a szülőre is, mivel végül kevesebb lesz az önvád, ha egy helyzet mégsem úgy alakul, ahogy terveztük. A párkapcsolatokban is igaz, hogy nem feltétlenül kell egyetértenünk a másikkal, de attól még megérthetjük az ő álláspontját.
A tudatos nevelés csökkentheti a gyerekek viselkedési zavarait, javítja a szülő-gyermek kapcsolatot, elfogadóbb, lelkileg érettebb gyerkőcöket eredményez, akik később képesek lesznek megvédeni magukat, és könnyebben hoznak majd jó döntéseket is.
